Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

BAKOS ISTVÁN

Lónyay Zsigmond magának követelte a gyámságot, mint legközelebbi férfi rokon, ami ekkor szokás és jogszerű volt. Csakhogy a gyám korlátlanul rendelkezett a kiskorúak vagyonával, ha elpocsékolta is, nem vonhatták felelősségre. Az anya azonban foggal-körömmel védte a gyerekeit, akiket elszakítottak volna tőle. A családi ékszereket se adta ki. Lónyay Zsigmond erőszaktól sem riadt vissza, de Bakos Istvánnal szemben meg kellett gondolnia magát, különösen azért, mert a kallói főkapitány mostohaapa megkérte és kapta 1630. április 9-én Vitka falut, Kápolna prédiummal együtt. Bakosék ezzel a naményi várat sakkban tudták tartani. így a per elhúzódott, a gyerekek felnőttek, András római tanulmányai után Nagyszombaton lett kanonok, majd jezsuitaként halt meg, Erzsébetet pedig a szintén katolikus Barkóczy Ferenchez adták feleségül. Mintha Pernyeszy Erzsébetben is izzott volna a vallásháborúk szenvedélyes tüze, a gyűlölet azok iránt, akik apját, Ecsed főkapitányát és első férjét tönkretették. Bakos Istvánnak nem adatott meg, hogy Kálióban végezzen is valamit. Jövetele évében, 1632. szeptember 2-án Forgách Miklós, aki egy év múlva főkamarás lett, értesítette Pázmány Pétert Rákóczi hadi készületeiről, levelének utóiratát pedig a kallói főkapitány halála megrázó körülményeinek szentelte. „P S. Immár megírtam vala az levelemet, hogy az szegény Bakos Istvánnak véletlen való halálát meghozók, melyet nagyságodnak is meg akarék írni, miképpen történt légyen. Látván azért az végbéli németeknek sok fogyatkozott állapotjokat, ez elmúlt napokban komisszáriusokat bocsátottunk vala az őfelsége kamarájával közikben, hogy az prófont dolgában valami jó rendelést tegyenek, ne panaszkodjanak szüntelen. Kallóban érkezvén az kommisszáriusok, Tokajbul az németek lejtenantja (hadnagy) is elment vélek, mivel az kállai németek is az ő zászlaja alatt vadnak, holott az kállai feltveberrel (őrmesterrel) öszeveszett az lejtenant, látván sok hamisságát és áruló voltát, és hogy csak rövid idő alatt is többet szöktetett el az három végházbul 30 németnél. Ezt látván szegény Bakos uram, hogy nem jól cselekesznek egymással, közikbe ment védeni, és az feltvéber az tokaji lejtenanthoz akarván lőni, úgy találja mellyben lőni szegény Bakos uramat, hogy másnap meg is holt bele. Meglővén az lejtenant is az feltvebert, kivel nem elégedvén az Bakos uram szolgája, látván urok veszedelmét, mind koncrul-koncra vagdalták. Ilyen véletlen vesztették nyavalyást, kinek halála úgy tetszik, bizony elég káros őfelségének, kiváltképpen az mostani állapotokhoz képest, mert hasznos szolgája volt őfelségének. Miben légyen azért az mostani állapot, jól érti nagyságod, s kérem nagyságodat, legyen azon nagyságtok, és annak az helynek gondviselésére provideáljon (rendelkezzen) egy emberséges, jámbor ember felöl, mert azt a helyet nem jó sokáig ember nélkül hagy ni."

m Okiratok, 1899. 608-609.