Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

RÁKÓCZI LAJOS

elbocsátott, kezdenek lőni az hajdúkban álgyúkkal. Az hajdúk kérdvén, mi dolog volna, Rákóczi azt mondja, hogy talán csak örömet lőnének. Azonközben közel menvén, jobban kezdenek hozzájuk lőni, és az városban ki is ütnek azokra az hajdúkra, akik otthon voltának. Ugy osztán az hajdúk [azokat], kik Rákóczival voltak, levágták és őt magát sebben fogták el" Ha ugyan tényleg így történt a dolog. Májusban a hajdúk blokád alá vették a várat. A már szabadon engedett Rákóczi Lajos így számol be erről 1608. május 29-én Dóczy Andrásnak:

89 „... teljességgel annyira jutottak, hogy az vár árkain kívül az egész kállai mezőben semmi hatalmok s birtokok nincsen, az szabad nyomáson barmoknak nem szabad járni ...Az várban is felette nagy szorosságban vadnak, az kétszáz gyalog minden házok népekvei s marhájokval beköltöztenek, az kétszáz lovasok azonképpen ... Mi, kik az várban vagyunk, római császár őfelsége szolgáinak tartjuk magunkat, az kik az városban vadnak, az erdélyi vajdát, Báthory Gábort uralják." (Figyelemre méltó ennek a levélrészletnek a vár életéről árulkodó vonatkozása is.) Júliusban a rendek lemondatták Rudolfot, s ez új helyzetet teremtett Magyarországon. A Kállayak Kassán a felső-magyarországi részországgyűlésen ismét viszszakérték Kalló városát, amit el is értek, de a kiküldött Dóczy András és Kellemessy Mihály biztosok, számot vetve a hajdúk viselkedésével, jobbnak látták az ügyet későbbre halasztani. A hajdúkról pedig augusztus 20-án döntöttek, de a végleges adománylevelet Báthory Gábor csak 1609. szeptember 13-án adta ki. Eszerint az Erdélyhez húzó hajdúk Kalló helyett megkapták Böszörményt Próddal. Ekkor sincs arról szó, hogy a magyarországiak pedig Csegét kapják meg, sem pedig arról, hogy várakat is építenek nekik.

90 Rákóczi Lajost viszont augusztus elején Ulésházy István elmozdította a kallói vár éléről, ahogy Mátyás főhercegnek írja, „mert nem akart Felségedre felesküdni", és Lónyay Andrást nevezte ki kallói kapitánynak. Rákóczi Zsigmond halála után még 1608-ban Rákóczi Lajos lett az árvák: György, a későbbi fejedelem, Zsigmond, Pál és az özvegy Telegdy Bora első házasságából származó Csapy Zsuzsanna gyámja és nevelője. Minthogy a korban szokás szerint a férj halála után az özvegyet mindenféle perrel elárasztották, a gyerekek gyámja védte az érdekeiket. A Szunyogh családdal sikerült is hamarosan megegyeznie, de Esterházy Miklóssal még évtizedekig perben állt. Két év múlva György nagykorú lett, és Csapy Zsuzsika is férjhez ment Parnón Kendy Istvánhoz, mint erről fentebb szó esett. A meggondolatlan Báthory Gábornak mindjárt fejedelemsége elején sikerült annyi ellenséget szereznie, hogy 1611-ben Thurzó György nádor támogatásával Forgách Zsigmond, most már, mint Felső-Magyarország főkapitánya hadat indított ellene. A hadjárat kezdete sokban emlékeztet a Bekes Gáspár-féle harc megindulására. Az erdélyi menekülteken kívül szép számban vettek benne részt a felsőtiszaiak, szabolcsiak. Rákóczi Lajos az egyik alvezér volt, de részt vett benne Melith Pál szatmári, Lónyay András kallói kapitány és Nyáry Pál is. Benda, 1982. 75. Szabó, 1880. 321.