Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

RÁKÓCZI LAJOS

A hadjárat sikeresen indult, Báthory Gábor veresége után Nagyszebenbe zárkózott, és csak néhány várat tartottak meg hívei. Forgách először Dévával próbálkozott, melyet Bethlen Gábor védett. Bethlennel Szerdahelyen Rákóczi Lajos tárgyalt, de a találkozás nem hozott eredményt. Báthory Gábort a segítségül jött török-tatár sereg jövetele mentette meg, és Forgáchot a saját katonái vesztették el. A hajdúk fellázadtak, s azt követelték, hogy a túlerőben lévő törökök elől kitérve a Kárpátok külső vonulata mentén a havasalföldi vajda lengyeléivel vonuljanak haza. A magyar seregnek a törököket sem sikerült elhagyniok, minden poggyászukat elvesztették, és a Kárpátokban szemben találtak egy még félelmetesebb ellenséget, a hirtelen beköszöntő, igen zord telet. Élelem és ruházat nélkül, lakatlan hegyvidéken, hóviharban, embertelen szenvedések és nélkülözések árán került haza az, aki a szétzüllött seregből megmaradt. Forgách november 19-én érkezett meg Kassára. Rákóczi Lajos súlyos betegen hazaérkezve Mezőzomborba, ágynak esett, melyből fel sem kelt. Az egykor Szerencsen, a református templomban őrzött halotti zászlajának felirata szerint „Rákóczi Lajos a mezei sereg főkapitánya, a magyar Herkules aranysarkantyús vitéz, aki gyakran szétszórta és megszalasztotta az ellenséget, maga pedig ritkán menekült. Alig hogy visszatért az erdélyi Alpokból, Mezőzomborban 1612. január 3-án, 40 éves korában csendesen elhunyt"

91 91 Nagy Iván, 1857-1865. 9. k. 599.