Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI
A KALLÓI VÁR KOMMENDÁNSAI Nincs nyoma, hogy Sennyey Ferenc halálával új főkapitány került volna a vár élére. Nem is lett volna sok értelme, a várban német századok tartózkodtak, míg a magyar katonaság ugyanakkor a városban lakott. A vár jelentősége Szuhay ék támadása óta csökkent, már jó ideje csak mezei harcok folytak, így Kalló inkább csak valamiféle garnizonváros lett, melynek az volt a feladata, hogy védje Szabolcsot nemcsak a török hódoltatás, hanem az Erdélyből kiinduló, 30-50 fős rabló támadások ellen is. Kinevezése után az új kassai generális 1676. január 10-i kelettel egy akkor még ritkaságszámba menő nyomtatott pátenssel fordult Felső-Magyarország vármegyéihez. Ebben érinti a vármegyék legfőbb panaszait. A bujdosókkal kapcsolatosan Strassoldo felemlíti, hogy őfelsége kegyelmet ígért, mégis egyesek „saját népük ellen olyan szörnyű ellenséges tetteket követnek el, hogy semmilyen pogánytól nagyobb ocsmányság nem várható ". Debrecen megszállására térve, ez azért volt indokolt, mert a rebellisek legközelebbi menedéke volt, továbbá: „ azt állítják, meg van tiltva a vallásuk szabad gyakorlata, ami nagyon távol van az igazságtól, ennek ürügyén vetemednek lázadásra ... a Györké mellett a holttestek között igen sok megölt akatolikus prékitárot találtak ... Legyen gondunk arra a tartományra, mely az apostoli király uralma alatt még keresztény, azután majd kiki gondoskodik saját vallásáról, mert ... ők [a rebellisek] sokkal inkább törökszagúak, mint keresztények. " (Körülbelül a pátenssel egy időben szabadultak ki egy holland tengernagynak köszönhetően a gályarab prédikátorok, és ha Veresmarti Mihály debreceni kollégista-kori elszólására gondolunk, valamint a Batiz és Vasvári közt megölt szatmárnémeti kollégista fiatalokra, akkor Kocsi Cserő Bálint emlékiratának őszinteségét s tárgyilagosságát nem nehéz kétségbe vonni. Valamit elhallgatott.) Az 1676. év első napjaiban a bujdosók Barkóczy támadásától tartanak, Somlyót s Hadadot féltik, még „Kővár alá is érhetnek" 472 Strassoldo pedig hivatalosan is Spankau utóda, körülsáncolta a szatmári Beiteket. 473 Mint azt várni lehetett, a bujdosók között Debrecen után egyenetlenkedés ütötte fel a fejét. Februárban Wesselényi Pál Jaksóval van megakadva. „Három mezei zászlója vagyon, - írja - kik engem is bizony régen untatnak, hogy adjam őket mezei kapitány alá, s mind pediglen Jaksó kállaiak, végbeliek kapitánya lévén, mezei kapitányságra nem számíthat. Azonban Isten boldogítván ügyünket, ő csak Kallóban megyén. A kállai hadnagyot eluntam, sok hamisságát. " Wesselényi ezt azzal indokolja, hogy „Jáksó és Kende Márton nem tartották magokat a végezésekhez " 474 , Teleki viszont védelmébe veszi az említetteket. Különös epizódja ennek az évnek, hogy miután a bujdosók a telet a töröknek adózó falvakban vészelték át, az ottani parasztok tüntetni mennek ellenük a váradi pasához. „Elunván az szegénység az rettenetes ínséget az katonáktul, ... Uo. Uo. Uo. [34. 151. [66-167.
