Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)
SENNYEY FERENC
egy fűtisztet preficiáljon (állítson), most egy elsőben, ha kimennek, tizenhárom vármegyét mindjárt elfoglalhatják, azután a Dunáig. " 440 Augusztus 4-én az elmenekült Baksa István arról tudósítja Teleki Mihályt, hogy „Pro 30 Julii minden magyarországi hadak öszvegyűltenek vala avégre, hogy a Barkóczy urammal való őfelsége táborát megüssék, de az váradi pasa segítséget nem ada. " írja továbbá, hogy hírlik, amnesztia és szabad vallásgyakorlat lesz, „sokan hazamennek, ezért kellene idejében az operációhoz kezdeni. " 44! Barkóczy levélben is megpróbálja leállítani a sok marhaelhajtást. Telekihez és Bánffy Déneshez fordul mondván: „ha tovább is a marhahajtásoktól el nem tiltatnak, [mármint az Erdélyben bujdosók] nemsokára elfogy a Tiszán innen lévő emberek marhája, kiért a szomszédságban, ha módjok lészen, Kökényesdy példájára ne erumpáljanak (támadjanak). " 44 " Baksa István ugyanebben a levelében másról is értesíti Teleki Mihályt és az utókort. Barkóczy István Szabolcs vármegye főispánja megkapta a grófi címet és a diplomát Kallóban fel is olvastatta. Továbbá és nem célzás nélkül: „Kálióban is ezen a héten fognak a hadaknak fizetni". Kassán pedig Cob generális „a tumultust csináló németekben tizenhetet akasztott fel, ötöt-ötöt fel akasztófára. Még sokan vannak fogva Kassán a megszentenciáztatott németekben. " Szeptember elseje táján Barkóczy Kökényesdy szatmári vicekapitány példájára, mint ígérte, betört török területre. Ugyancsak Baksa István tudósítja Telekit Debrecenből, hová a beteg feleségéhez ment, hogy „Barkóczy uram ezekben az napokban a török földére zászlókkal, ellenségesen messzire bemenvén, szintén Karcagújszálláson alól, ottan a katonákat felverte s le is vágott bennek, lovat sokat nyert. " 44i Ugyanakkor Cob pátenst bocsátott volt ki, melyben írja: „ ... a kállai lakosok 20 augusti 14 nap alatt haza menjenek, mert azután semmi javok meg nem adatik" 444 A pátensben minden bizonnyal azokról az egykori katonákról van szó, kik Erdélyben, vagy Debrecenben találtak menedéket, mint például Szőcs János is. A „magyarországi atyafiak" ebben az évben szeptember legvégén még egy sikeres vállalkozást hajtottak végre, ismét egy hajdúvárost ütöttek meg, Polgárt. Nem tudni, ki volt a vezérük, mert nagyon jól volt eltervezve. Kende Gábor beszámolójában a következőképpen olvashatni: „ ... az mi hadaink öszvegyülvén Polgár nevű hajdúváros alá, martalékot bocsátván kétszáz lovast, az marhájokat megindították. Barkóczy utána ülvén, űzte három mélyföldig, az marhákat visszanyerte. Az mieink az lesre vivén, megindították Barkóczyt, az lesére hajtották. Azok sem állhatták, Kallóig vágták; Polgárt felégették; sok prédával jüttek vissza. " 44S A szabolcsi főispánt más gond is érte, október 19-én elfogták Barkóczy Sándort válságdíjért, aki 446 Böszörményben is vele volt. 440 Uo.481. Uo.488. Uo.496. Uo. 504. Uo. 505. Uo. 516. Uo. 516. 44! 442 44 3 444 445
