Koroknay Gyula: Kállói kapitányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 13. (Nyíregyháza, 2006)

SENNYEY FERENC

megpróbálkozott a vár ostromával. Szuhay szerint ekkor „sok embert veszte az ott való kapitány" azaz Peter Wolf. A saját veszteségükről ez alkalommal sem szól, csak attól tart, „az kallói mostani, rosszul tentait (próbált) ostrommal majd az a' föld is desperál (reményét veszti). "

424 Wesselényi Pál érkezésekor, 1672. október 11-én Peter Wolf átadja a várat harc nélkül, amint erről Wesselényi beszámol Telekinek.

425 Weér Mihályt állítja a vár élére, aki így ír az átadásról Teleki Mihálynak, aki talán sógora, vagy közelebbi rokona lehetett: „ Tegnap Kallót feladók. Volt benne nlmet több kétszáznál, jó fegyveres. Kurva is volt negyven vagy ötvenig való [a jelző inkább dehornesztálás csak], melyeket most Vár da felé kisírnék, az urak és seregek akarván tentálni Várdát is ... Az ostromon veszett másfél száz, ... igazán engem nagy gondra hagyának, nem lévén semmi had vélem, sem itt benn Kallóban, se mezőn, s mégis azt parancsolják, az egész Tiszán innét való földet őrizzem ". Aztán személyes hangra vált a sógor: „Szégyellem, hogy egy katonának formásabb lovai vannak. Kérem, Édes Uram, akár a Csendest, akár Büszkét, bár csak a fekete csikót ... ". Ugyanakkor Bessenyey Mihályt rendelték Kallóban Weér Mihály mellé.

426 Wesselényi hadai Serédy Benedek, Gyulafi László hadaival Munkács felé menet széles sávban rettenetes fosztogatást és olykor vandál pusztítást vittek végbe Felső-Szabolcsban, mint Bezdéden, vagy a várdai várban. Kenézen kegyetlen módon a katolikus Horváthokat, apát és fiát gyilkolták meg, s dobták holttestüket a falu árkába. Gégényben Nyakas Péter alispánnak mindenét elvitték, akárcsak néhány szolgabírónak. Ez a pusztítás és fosztogatás indíthatta a vármegyét, hogy október 21-én ismét Lasztóczy István első asszesszor által most már meghirdette a felkelők melletti inszurrekciót.

427 Nem a vármegyén múlott, hogy erre sem kerül sor. Lipót császár ugyanis október 23-án általános amnesztiát hirdetett a felkelőknek, ha leteszik a fegyvert és a hűségesküt. Egyúttal vérdíjat tűzött ki a vezetők fejére. Három nappal később Györkénél, a sorsdöntő csatában Cob és Barkóczy István ezzel tudta semlegesíteni a hajdúvárosbelieket, kik különben is a váradi törökök fenyegetése miatt csatlakoztak, s zsákmányaikat így nyugodtan hazamenthették. Szepessy Pál másként látta: szerinte Györkénél „legfeljebb 300, ha veszett. Ez nem lesz oka, ha az végezés ellen Kabay uram harcot nem áll vala, ki az többinek hírével sem volt. Bizony nem volt 500 lovasnál több, azkivel harcnak állott volt. "

428 A kallói Szűcs János állt még ellen az ónodi rétben. A had csak lassan oszlott szét, Wesselényi Pál seregét október 22.-én Munkács alatt szétverték s elkergették. Ismét Záhonynál keltek át a Nyírre, s úgy vissza. A bujdosók zöme viszatért Erdélybe. Szuhay Mátyás serege maradványaival azonban még Mándokon, a Forgách-birtokon vészelte át a telet. Eleimet rabolni még a következő év húsvétjakor is visszatértek. Babocsay Izsák, Kalló város korábbi jegyzője Kalló várának visszavételét nem egyértelműen írja le. Első változatban: „őfelsége diadalmas tábora minden késedelem nélkül Tokajnál általmenvén, akkor szertelen ... tumultusban Kalló várát 424 Uo. 345. 425 Uo. 353. 426 Uo. 355. 427 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 90. No 73. 1672. 428 Teleki, 1905-1926.6. k. 397.