Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Katona Csaba: Botrányos tisztújítás a reformkori Szabolcs vármegyében - ahogy Kossuth látt(att)a

4. Az 1836. június 13-14-i tisztújítás Nagykálióban A fent említett szabolcsi személyek mindegyikének volt kisebb-nagyobb szerepe a véres tisztújításon (legalább annyiban, hogy jelen voltak), illetve az azt később megtárgyaló megyei tanácskozásokon, amelyeket az alábbiakban döntően a Törvényhatósági Tudósításokban foglaltak alapján ismertetünk. A főszerepeket azonban (a dühöngő tömegen kívül) korántsem ők játszották, hanem gróf széki Teleki József főispán, Patay István első alispán és egyben alispánjelölt, Kállay Péter másodalispán-jelölt, valamint Kállay Gergely másodalispán és egyben első alispánjelölt. Pontosabban:, az ellenzéki (szabadelvű) Patayval szemben Kállay Gergelyt támogatói legalább az általa addig betöltött másodalispáni székben akarták megtartani. Kállay Gergely, ezt elkerülendő, áthidaló javaslatot tett, amelynek lényege az volt, hogy amennyiben Patay hajlandó visszalépésre, úgy ő maga is hasonlóképp cselekszik, az alispáni pozíciókra pedig Vay Jánost és szolnoki Jármy Imrét, Szabolcs vármegye két országgyűlési követétjavasolta. Utóbbiak mindketten szabadelvűek voltak: ez is mutatja, hogy Patayt mennyire nem akarták tovább az alispáni székben látni a konzervatívok. Kállay Gergely felvetése azonban süket fülekre talált, már csak azért is, mert Vay János nem akart megyei hivatalt vállalni. A jelen írás elején a Törvényhatósági Tudósítások szavaival egyszer már felidézett események részletesebb ismertetése előtt érdemes valamivel többet megtudni a főszereplőkről. Gróf széki Teleki József, Szabolcs vármegye főispánja országosan ismert személyiség volt. Az arisztokrata Teleki, ez a kiváló történetíró, az Akadémia elnöke (1830-tól volt az Akadémia tagja) 1827-től előbb Csanád vármegye főispánja volt, aztán 1830-tól Szabolcsban töltötte be ezt a posztot, majd 1842-től Erdély kormányzójaként tevékenykedett. Patay István alispán (aki 1832-ben foglalta el az alispáni széket) 1832-1833-ban az országgyűlésben képviselte Szabolcsot, ezt követően váltotta őt fel Vay János. A másik követ, Jármy Imre ekkor megyei főjegyző volt (később, 1838-1841 között őt is alispánná választották). Mindhárman ellenzékiek voltak, éppúgy mint a második alispáni pozíciót birtokló Kállay Péter, a híres-nevezetes nagykállói család tagja. Sajátos pikantériát kölcsönöz a tisztújításnak, továbbá jellemző adaléka a Kállay család létszámában is megmutatkozó megyei súlyának, hogy az ellenjelölt, Kállay Gergely is e család tagja volt. A Kállayak, a vajai Vayak mellett Szabolcs vármegye legismertebb nemesi családja, évszázadok óta rendkívül jelentő szerepet töltöttek be a megyei közéletben. Jellemző adalékul elegendő felsorolni a XIX. század első felében első vagy második alispáni tisztet betöltött családtagokat: 1805-1819: Kállay Miklós, 1832-1836: Kállay Gergely, 1836-1838: Kállay Péter, 1844-1848: Kállay Menyhért, 1849: Kállay