Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
Kossuth és kora a források tükrében - Katona Csaba: Botrányos tisztújítás a reformkori Szabolcs vármegyében - ahogy Kossuth látt(att)a
Manó. 39 Takács Péter gondolatait kölcsönvéve: „Ha felsorolnánk mindazon szolgabír ákat, egyéb választott tisztviselőket, akik a Kállay családból kerültek a megye vagy a megye valamelyik járásának élére, szükségszerű kényszerként jelentkezne a Kállay család történetének megírása. E család történetének, birtokainak, civakodásainak, úriszéki ítéleteinek a megírása szűkön-szépen azonos lenne a megye történetének a feltárásával. " 40 Talán nem teljesen ide illően, de mégis kínálja magát Haan Lajos már említett, kivonatokban megjelent naplójának egy másik részlete az 1843. évi Békés vármegyei tisztújítás előkészítésével kapcsolatosan. Haan ekkor az alispáni választáson győztes Simay Kajetán ellenjelöltje, Vidovich László főszolgabíró házánál lakott nevelőként és így a tisztújítás előkészületeinek is tanúja volt. Leírása általános tanulságokkal is szolgál a reformkori restaurációkat, valamint a kisnemesi mentalitást illetően, e helyt azonban a Kállayak említése miatt válik igazán érdekessé: „Éppen mikor nála laktam volt a választás. Vidovich alispán akart lenni, s minden követ megmozgatott, hogy azzá lehessen. Akkor, mint minden más megyében, úgy Békésben is két párt volt: a szabadelvű és a konzervatív. Vidovich az utóbbihoz tartozott. Hogy a köz- vagy az úgynevezett bocskoros nemeseket lekenyerezze, traktálta, itatta őket. Egyszer emlékszem, hogy éppen ebédnél ültünk, midőn tíz részeges bocskoros nemes - Kállayak —, beront az étterembe, s elkezdik Vidovichnét, - ki szintén a Kállay családból származott - csak úgy per Te, és per Zsuzska húgom szólítani, csókolgatni. Persze tűrni kellett az ilyeneket, mert vokssal bíró nemesek voltak, igaz, hogy olyanok, kik közül nem egy lopás miatt más ülte a vármegye tömlöcétA^ E terebélyes nemesi család két, természetesen mind mentális, mint anyagi viszonyait, továbbá társadalmi helyzetét és megyebéli pozícióit tekintve jóval kedvezőbb helyzetben lévő tagja állt tehát szemben egymással 1836-ban. Ahogy már esett róla szó, Kállay Gergely törekvése, miszerint mind ő, mind pedig Patay István lépjenek vissza az első alispáni jelöltségtől, hogy helyettük a két volt országgyűlési követet jelöljék az alispáni posztokra, kudarcba fulladt. Ezt követően több vitás pont után Eördögh Alajos indítványozta, hogy a fő megyei hivatalokra ne közfelkiáltással, hanem szavazással történjen a választás. Teleki főispán ígéretet tett, hogy amennyiben a közfelkiáltásból nem derül ki a többség, akkor szavazásra kerül sor. Az események ezt követően vettek tragikus fordulatot. A kortesek által vezényelt szavazó nemesség a vármegyeházánál gyülekezett. Kallón, a Kállayak ősi fészkében 39 Takács, 1993.277. 40 Uo. 41 Haan, é. n. 16.
