Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

rendeleteket. Gyűléseiről jegyzőkönyvet vezetett. A saját kebelén belül érvényes statútumokat, rendeleteket adott ki. Időről időre elvégezte a contribuens, az adózó lakosság adóztatható javainak az összeírását. II. József jobbágyrendeletéig visszakövetelte a területén élő birtokosok elszökött jobbágyait. Engedélyezte vagy tiltotta elnéptelenedett falvak újranépesítését. Feliratokban tiltakozott a központi hatalom szerveinek, katonáinak a kihágásai, a törvénytelen lépések és rendeletek ellen. Megtagadta a törvénytelenül kivetett adók beszedését, gátolta a törvénytelenül kért újoncok erőszakos fogdosását, sorshúzás útján történő kiállítását. Kihirdette a területén élők frissen szerzett jogi végzettségét. Idővel feladatot kapott a közegészségügy szervezésével, feladatainak ellátásával kapcsolatosan is. Közreműködött a járványügyi szabályok, rendeletek betartásában, betartatásában. Olykor kisebb vízrendezési, gát- és útépítési feladatokat is végzett és összehangolt. Tartotta a kapcsolatot más megyékkel, törvényhatóságokkal. Körleveleivel összehangolt politikai cselekvésre buzdított. Evenként legalább négyszer rendszeresen visszatérő alkalmat és keretet biztosított a rendi politizáláshoz. Mindenkori vezetőit a maga kebeléből választotta. A kebelében élő nemesség egészét permanensen bevonta a közéletbe. A nemesi vármegyének - mindenkori hibái ellenére - nem értékelhető túl a szerepe, ha az európai történelem alakulásában fontosnak tartjuk a polgári nemzetállamok létrejöttét, s a föld népének és rendi nációnak a polgári nemzetté formálódását. A nemesi vármegyék önigazgatási és rendi demokráciája, az Aranybullától adatolható mindenkori magyar alkotmányosság védelme nélkül a magyarság a XVII-XVIII. század folyamán beolvadt volna az etnikai határvonalán nagy lendülettel terjeszkedő germán és szláv birodalom valamelyikébe. Mint a reformációnak a magyar népi műveltség megteremtésében és terjesztésében, mint a könyvnyomtatásnak az alfabetizációs műveltség tömegessé válásában, olyan szerepe volt a nemesi vármegyéknek a magyar rendi társadalom polgári nemzetté formálásában. A reformkor nagy nemzedéke, közöttük Kossuth helyesen ismerte fel a vármegyék történelmi és politikai szerepét. Éppen a vármegyei intézmény meglétére alapozták azon hitüket, hogy a magyar rendi alkotmányosság nagy megrázkódtatás nélkül alakítható át polgári alkotmányossággá. Ebben ugyan csalódtak, de a vármegyék politikai és történelmi szerepének fontosságában nem. Kossuth legfontosabb politikai műve, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc elképzelhetetlen lett volna a vármegyék odaadó közreműködése nélkül. Kossuth egyike volt azoknak, akik elég korán felismerték, hogy diéta és vármegye, törvényhozás és a törvények végrehajtása egymással szorosan összefüggő intézmények, amelyek egymás nélkül nem működhetnek igazán demokratikusan. Vagy kölcsönösen emelik, vagy kölcsönösen rongálják egymás hatását, de bármelyik intézmény megszüntetése táptalaja a diktatúrának, az önkénynek és az orvosolhatatlan visszaéléseknek. A címben felvetett