Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

kapcsolatnak, egymásrautaltságnak csak ebben az összefüggésben van értelme és történelmi jelentősége. Kossuth és Szabolcs megye kapcsolata, mint már jeleztük, az 1832-1836-os országgyűlésen alapozódott meg. Szabolcs megye közönségének követutasításban rögzített kívánalma több ponton - szólás- és sajtószabadság, a jobbágyok önkéntes örökváltsága, a vallásszabadság kérdése, az alkotmányos jogok védelme - is harmonizált Kossuth ifjúkori meggyőződésével. Talán egyetlen pont, a nemesség bármiféle adóval való megterhelése volt az a sarkalatos kérdés, ahol komoly ellentétek feszültek Kossuth és Szabolcs vármegye nézetei között. Ilyen értelemben Szabolcs viszonylag haladó szellemű követeket küldött Pozsonyba. Patay István, a megye első követe azonban 1833 májusában eltávozott Pozsonyból. Nevével és állásfoglalásával mindössze tizenkétszer találkozunk az Országgyűlési Tudósításokban. Nem voltak méltatlanok a kor eszméihez Vay János és Jármy Imre sem, de szónoki képességük, meggyőző erejük, gondolataik és érveik magvassága nem vetekedett a Kölcsey, Deák, Balogh János, Beöthy Ödön, Felsőbüki Nagy Pál ez irányú képességeivel. Tekintélyük sem volt akkora, mint Wesselényinek, Széchenyinek, Károlyi Györgynek. Olyan diétái pozíciókat sem tudhattak a magukénak, ami kikényszerítette volna rendszeres szerepeltetésüket a kéziratos lapban. Kossuth azonban ügyelt arra, hogy senkit ne sértsen meg, s igyekezett mindenkit tehetsége és szorgalma mértékéig szerepeltetni. Valahányszor elnököltek a kerületi üléseken, mindig megnevezte Vay Jánost is, Jármy Imrét is. Rendre tudósította előfizetőit arról is, hogy egy-egy kérdés eldöntésénél hogyan szavaztak. Különös gonddal ügyelt arra, hogy a magyar nyelv közéleti meghonosításáért, a szabadabb vallásgyakorlásért, a jobbágyok önkéntes örökváltságáért folyó viták szavazattal történő lezárásakor ne csak megyéjük, hanem a követek nevei is nyomatékosítsák a reformerek éppen bővülő vagy szűkülő táborát. Ugyanilyen gonddal emelte ki - rosszallólag ugyan - azt a makacs konokságot, amellyel Vay János is, Jármy Imre is védelmezte a nemesek adómentességét. Ez utóbbi kérdéskör vitatásakor, szerkesztői hatalmával és befolyásával élve, ügyesen szőtte bele tudósításaiba azokat a mosolyt keltő szituációkat, amelyek során egy-egy nyelvbotlással, vagy téves, túlzó állításokkal karikírozhatta Vay János merevségét, illetőleg küldőinek e kérdésben rendíthetetlen maradiságát. Tudta Kossuth, hogy Szabolcsban sok a nemes. Földes, Sáp, Nádudvar, Lök, Eszlár, Dob, Dada, Kalló, Balkány, Újfehértó többségükben armalistáktól, kurialistáktól, egytelkes nemesektől lakott települések voltak. A megye férfilakosságának több mint tíz százaléka számította magát a privilegizáltak közé, de zömüknek az adómentességen kívül semmi vagyonuk nem volt. Ebben hasonlított Szabolcs Szatmárhoz, Biharhoz, Zalához és Zemplénhez. Sejtette azt is, hogy az említett nemesi tömegeket akár a bécsi udvar, akár a pecsovics főurak