Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

hatalmasabb kíváncsiságot elégítette ki. A 70-80 példányban szétküldött Országgyűlési Tudósítások nemcsak felértékelték, meg is pezsdítették a vármegyei közéletet. Egyre kevésbé személyi befolyásoltság alapján, egyre gyakrabban politikai meggyőződésük szerint bontottak tábort a megyei közgyűlések, a tisztújítások és követválasztások résztvevői. A magyar közigazgatás és politikai-formálás középszintű szerve - ugyan változó történelmi és törvényi keretek között - a rendiség kialakulásától 1848 nyaráig a nemesi vármegye volt. Hibáit és erényeit politikusok és történészek évszázadok óta vitatják. Kossuth is reformálásra szorulónak vélelmezte, de a „legremekebb" intézmények egyikének nevezte, s amikor az 1840-es évek közepén a centralisták és a municipialisták egymásnak feszültek, népszerűségét is latba vetve kijelentette, hogy inkább kivándorolna Magyarországról, semmint a megyerendszer felszámolását eltűrje. A nemesi vármegye a magyar társadalom, közigazgatás és igazságszolgáltatás szerves fejlődésének az eredményeként formálódott. A rendiség korszakában évszázadokig volt védőpajzsa a rendi alkotmányosságnak, biztosítva a központi akarattal szemben az ország alkotmányos különállását, függetlenségét. Minden vonatkozásban köztes szerepet töltött be a központi hatalom és a helyi hatalom között. A falvakra, a rendi jogok hiányával élőkre rátelepedett, de a központi hatalommal szüntelenül dacolt. Területi szervezettségével több száz települést fogott össze. Közgyűléseivel fórumot biztosított a rendi, a térségi politizálásnak. Kötelező érvényű követutasításaival és követeinek szigorú beszámoltatásával részese volt a törvényhozásnak. Adóés katonamegajánló szerepével korlátozta vagy emelte a királyi hatalmat. Önmaga keretein belül szervezte a nemesi bandériumot, majd az inszurrekciót, a nemesi felkelést, ezáltal az ország védelmét is. Megakadályozta vagy elviselhetetlenül költségessé tette a királyi hatalom abszolutisztikus gyakorlását. Az állami és törvényhatósági vagy házi adó falvakra és mezővárosokra terítésével, majd azok behajtásával fontos államigazgatási feladatokat látott el. A dekrétumok, törvények és rendeletek végrehajtásával, a bűnözők üldözésével s a felettük való bíráskodással ügyelt a közrendre és közbátorságra. Az országos és megyei utak, hidak, kompátkelők karbantartásával biztosította a saját területén a közlekedést, majd később a postaszolgálatot. Ármegszabó, limitáló jogával befolyást gyakorolt a kereskedelemre, a gazdasági életre. Véleményezési jogával segíthette vagy gátolhatta a vásártartási jog megszerzését. Első fokon ítélkezett a kebelében élő nemesség polgári peres ügyeiben. Büntetés-végrehajtó joga is volt. Börtönt tartott fenn, s előbb a pallosjog birtokában, majd a statáriális állapot időleges gyakorlásával halálos ítéletet is végrehajthatott. A nemesi oklevél kihirdetésével kebelébe fogadta a területére költöző kiváltságosokat. Irat- és levéltárat tartott fenn. Őrizte az országgyűlési iratokat, törvénytárakat, hatályos