Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

fokozatosan áthatotta az akkori magyarországi társadalomnak a politika iránt fogékony tagjait. Lassan, fokozatosan emelkedett rangjában, felelősségében, sorsfordító szerepében a diéta, s az országgyűlés fontosságával együtt növekedett Kossuth szerepe is. Tegyük azonban hozzá, ha nem akarjuk az 1840-es évtized és az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc érdemeit visszavetíteni 1832-1836-ra, akkor ez a diéta inkább a Széchenyié, Deáké, Kölcseyé, Beöthy Ödöné, a Lovassy fivéreké, Wesselényié, mint a Kossuthé volt. Bármennyire kiforrott és letisztult ekkorra az eszmerendszere, a meggyőződése, bármennyire elkötelezettje volt is a reformoknak, a polgárosodásnak, ekkor még legfeljebb tudósítója, kéziratos lapján keresztül formálója, de nem szervezője, nem aktív alkotója volt a közvéleménynek. Maga is tanult. Ami az ő érdeme, hogy kiváló szerkesztőként, jó tollú publicistaként a reformok szolgálatába állította tehetségét. Függetlenítette magát főúri megbízóitól. Rádöbbent - és ez eléggé aligha méltányolható érdem - hogy Magyarországon megérett a helyzet a profi politizálásra. Ebből a munkából, ha következetesen és kitartó szorgalommal végzi az arra alkalmas emberjobban meg lehet élni, mint egy tucatnyi jobbágy keserves robotjából és egyéb kényszerű szolgálatából. Rádöbbent arra is, hogy újságíróként, politika-csinálóként az elvi szilárdság mellett a legfontosabb a kapcsolati tőke megteremtése. Tudatosan kereste és találta meg dicsérő szavaival, jól irányzott megjegyzéseivel, lapjában való gyakori idézéssel a jövő embereit. Hamar felismerték a mértékadó politikusok is - Kölcsey, Wesselényi, Deák, Beöthy, Felsőbüki Nagy Pál -, hogy nagy tehetségű ígérettel találkoztak. Önzetlenül barátjukká fogadták. Szabolcs megye követei s az őket kísérő írnokok, a vármegyéből saját- vagy közköltségen hosszabb-rövidebb ideig Pozsonyban tartózkodó szabolcsi ifjak igazán nem tolakodtak Kossuth kegyeiért és barátságáért. Tegyük hozzá, ő sem tüntette ki lapjában különösebben a sérelmi politikában tündöklő, de a társadalmi reformokat csak a nemesi kiváltságok sérthetetlensége mellett támogató szabolcsi követeket. Egyikük sem sejthette még, hogy ezt a kapcsolatépítést a politika síkjára emeli, történelemformáló erővé nemesíti az elkövetkező évek, évtizedek históriája. Az azonban már az események menete közben is rendkívüli volt, hogy az Országgyűlési Tudósítások a magyar országgyűlések történetében először tudósított cenzúrázatlan őszinteséggel, és a polgárosodást sürgető tudatos politikai szándékkal a diétán történő minden fontos mozzanatról. Tette ezt olyan korban, amikor még a sajtónak hitele volt, s egy-egy ügy érdekében legfeljebb agitált, de nem manipulált. A lap hitelét erősítette, hogy egy-egy vármegye politizáló közönsége természetesnek vette a köztanácskozások szabadságát, s olykor nemcsak a szavak, de az ólmosbotok daganatfakasztó, életet kioltó munkáját is. Ilyen körülmények között a mindenben szalonképes, legfeljebb a meggyőződést borzongató sajtó hatalmas űrt töltött be, s a még