Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Takács Péter: Kossuth és Szabolcs megye

Magyarországon sok-sok búvópatakként rejtezkedő gondolat, ötlet, irodalmi alkotás és szóbeszéd, magányos töprengés, mezőgazdasági szakmunka, gondolati és érzelmi forgács hordozta feszültség után Széchenyinek a Hitel, majd a Stádium című munkájával robbant a köztudatba, hogy százezernyi megoldásra váró gond feszíti a társadalmat. A politikai elit felelősen gondolkodó tagjai már az 1825-1827-es országgyűlésen tudatosították, hogy az adott gazdasági, politikai, igazgatási és hatalmi struktúra korszerűsítése nélkül pusztulás vár az országra. A diéta részvevői a lelkiismeretüket azzal nyugtatták, hogy ismét életre hívták azt a nyolc „ regnicoláris bizottságot", amelyek elődjei egy diplomáciailag és hadászatilag talán feszültebb, de társadalmilag még nem annyira sokkoló helyzetben, az 1790-179l-es országgyűlés után letették jelentéseiket az ország asztalára. Az uralkodó ezeknek az újonnan készült - a vármegyékben is megvitatott - bizottsági munkálatokban foglalt eredményeknek a törvényi kodifikálására hívta össze 1832 végére a diétát. Szabolcs vármegye és Kossuth kapcsolatát a politikai életben ez az országgyűlés alapozta meg. Ennek a diétának a politikai hozadéka nem volt kevés, de képtelen volt olyan törvényeket életre dajkálni, amelyek felgyorsították volna a rendiség bomlását. Erre az országgyűlésre Szabolcs vármegye nemesi közönsége - szigorú utasításokkal - Patay Istvánt és Vay Jánost választotta követének. Patay azonban 1833 májusában távozott Pozsonyból. Az így első követté előlépett Vay János mellé Jármy Imrét küldte Szabolcs megye. Kossuth Lajos főúri megfigyelőként (ablegatus absentium) jelent meg a diétán. Az utókor ma már látja, hogy személyében és későbbi tevékenységében a XIX. századi magyar történelem legfényesebb politikusi karrierje teljesedett ki. Legyünk azonban történészek. A főrendeket és a követeket, a karzaton helyet foglaló publikumot a diéta megnyitásakor inkább érdekelték azok a kétes hitelű pletykák, amik az Andrássy grófnők és a fiatal ügyvéd viszonyát lengték körbe, s az a tetemesnek vélt összeg, amelyet Kossuth kártyacsatáinak egyik zavarában szabálytalanul kölcsönzött az árvák pénztárából. Az ígéretesen nagy politikust aligha szemlélték benne. Eleinte még az Országgyűlési Tudósításokat is szívesebben tulajdonították a jó hírű publicista, titokban az udvarnak besúgó Orosz József érdemének, semmint Kossuthnak. Az bizonyos, hogy az országgyűlésen a nyolc reformbizottság által felvetett témák izgalmat ígértek. Nem véletlenül gyülekezett a szokásosnál négyszer-ötször több jurátus és fiatal értelmiségi Pozsonyba. Az eleinte Kossuth és Orosz József, majd az egyedül Kossuth által szerkesztett Országgyűlési Tudósítások az izgalmat hétről hétre szerteterítették az országban. A viták izgalma, derűje, bosszúsága, átka és dicsérete országos visszhangot váltott ki a nemességből, néhány megszállott ügyvédből, falusi, városi nótáriusból, a bécsi udvari körökből és a paloták lakóiból. Ez az izgalom aztán