Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Czövek István: Oroszország és a Rákóczi-szabadságharc
a magyarokkal arról, hogy Oroszország támogatja a bajor választófejedelem igényeit a magyar trónra. " 9 A megállapodásba viszont nem vették be azt a korábbi orosz ígéretet, amely szerint a magyarokat megbékítik azokkal a szerbekkel, akik a császár oldalán ellenük harcoltak. Rákóczi - miután tisztában volt a Svédországgal való konfliktus reális lehetőségével, valamint a sandomierzi konföderáció megváltozott pozíciójával - csak látszólag egyezett bele a lengyel koronáról szóló veszélyes cikkelybe. Egészében az orosz-magyar szerződés csak papíron maradt, mert 1706-ban Svédország katonai ereje szétzúzta a lengyel-szász uniót, s ez befolyásolta az orosz megállapodást is, ráadásul Péter kezdettől vonakodott azt ratifikálni. Úgy gondoljuk, ezzel együtt Rákóczi diplomáciai sikereként könyvelhető el ez a tárgyalássorozat. 1708 nyarán-őszén válság következett be mind az orosz-lengyel szövetségben, mind a magyar szabadságharc menetében. A magyar felkelők Trencsénnél súlyos vereséget szenvedtek, a másik oldalon a svéd király közeledett Szmolenszkhez. Ebben a kritikus helyzetben az orosz kormány nem tehetett mást, minthogy elfogadja a sandomierzi konföderáció tervezetét Leszczynski Szaniszló lengyel királlyá történő kikiáltásáról, természetesen azzal a feltétellel, hogy Lengyelország semleges lesz az Északiháborúban. Az így kialakult helyzetben az orosz-lengyel diplomácia teret engedett az új svédellenes koalíció megszervezésére vonatkozó szász tervnek. Ez Rákóczi számára kedvezőtlenebb helyzetet teremtett, mint amit a varsói szerződés idején remélhettek a magyarok. A koalícióban Szászország, Lengyelország, Oroszország és Ausztria foglalt volna helyet. A szászok azért is javasolták Ausztriát az új szövetségbe, hogy szász reguláris csapatok és ukrán kozákok érkezhessenek Magyarországra. Jóllehet, egyes történészek szerint Bécs nem szándékozott szövetséget kötni Lengyelországgal és Oroszországgal, viszont igaz az, hogy a tárgyalásokat az északi szövetségesek és a magyarok közötti szakításra akarta felhasználni. Amíg II. Ágost szászokat akart küldeni Rákóczi ellen Magyarországra, addig I. Péter úgy vélte, hogy a Moszkva elleni svéd támadás körülményei között hatásosabb volna egy közvetlen szász csapás nyugatról. Belső iratváltásában Péter továbbá szigorúan ragaszkodott ahhoz a véleményéhez, hogy Magyarországra lehetetlen irreguláris egységeket küldenie.10 Az orosz cár joggal vagy jog nélkül feltételezte, hogy az osztrák császár és a magyarok közti béke - orosz közreműködéssel történő - megkötése után Bécs segíti 9 Köpeczi, 1980. 19. 0 Váradi Sternberg János: Ukraincev, Péter cár követe Magyarországon 1708-ban. Századok, 1959. 2. sz. (a továbbiakban Váradi, 1959.) 235.; továbbá Artamonov, 1978. 528.
