Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Czövek István: Oroszország és a Rákóczi-szabadságharc

A fentebb említett kérdés megválaszolásához segítséget nyújt többek közt a Moszkvai Központi Állami Levéltár „Oroszország és Magyarország kapcsolatai"^ elnevezésű fondja, amit volt alkalmunk tanulmányozni. A spanyol örökösödési, valamint az Északi-háború a történészek megállapításai szerint különböző rendszerek felé sodorták Magyarországot és az orosz-lengyel szövetséget.

7 Az orosz diplomáciának 1707-ben az volt a célja, hogy olyan szövetségeseket találjon, akik a svédek ellen sikeresek, és így az orosz birodalmat nem fenyegetné további svéd támadás. Ezt az elképzelést megerősítette az a tény, hogy a norvég-dán unió és Szászország kivált a háborúból, és az egyetlen reális szövetséges a lengyelek sandomierzi konföderációja maradt. Itt jegyezzük meg, I. Péter diplomáciája - a korabeli elvárásoknak megfelelően - egyidejűleg több irányban tevékenykedett, a módszer lehetett hivatalos avagy titkos. A cél pedig a Baltikum vidékén az orosz birodalom megerősítése volt. Történelmi tény: 1707-ben a lengyel és a magyar korona vacans, s ezt a tényt az európai uralkodók és fejedelmek érdeklődéssel fogadták. Ugyanakkor tény az is, hogy a magyar-lengyel-orosz szövetség politikájában a közös ellenség elleni védekezéshez itt is ott is egy új királynak, uralkodónak kellett előteremteni az újabb eszközöket. 1707 márciusában Rákóczit a lengyel trónra minden valószínűség szerint Lubomirski Erzsébet, Sieniawski koronái nagyhetman neje javasolta, de a tervet támogatta I. Péter is, folytatva a Báthory-hagyományokat. 1707. szeptember 4-én újabb állomásához érkezett az orosz-lengyel-magyar diplomáciai egyeztetés. A magyar megbízottak kompromisszumos orosz-magyar szerződést írtak alá, amely kiegészítette az 1704. évi orosz-lengyel „örök védelmi szövetség"-^.. „ Oroszország kötelezte magát, hogy »szelíd eszközökkeh befolyást gyakorol a Habsburgokra, hogy azok »adják vissza Magyarország és Erdély szabadságát«. "

8 A szövetség cikkelyeinek egy része ellentmondásban volt az oroszok balti érdekeivel, és élezték a viszonyt I. József császárral is. Jóllehet, a szerződés nem a lengyel-magyar személyi uniót vette tervbe, hanem csak a lengyel-erdélyit, mindezt cserébe a széthullott lengyel-szász szövetségért. A magyar korona problémáját a magyar követeknek (Nedeczky Sándor, Ráday Pál) azonban nem sikerült megoldaniuk. Az E. I. Ukraincevnek adott péteri instrukció egy része bizonyítja, hogy Varsóban esett szó erről a kérdésről. Az utasításokból azt is megtudjuk, hogy az egyezményen kívül „titkosan és szóbelileg megállapodtak " Moszkvai Központi Levéltár, Osztrák ügyiratok. 1707 fond 5., 7-8. 7 Artamonov, Valerij: Magyarország és az orosz-lengyel szövetség (1707-1712). Történelmi Szemle, 1978. 3-4. sz. (a továbbiakban Artamonov, 1978.) 527. 8 Uo. 528.