Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Csatáry György: Beregszász a Rákóczi-szabadságharc idején

reggeltől ide tartottak a kereskedőkkel és vásárlókkal együtt a felkelők is. A folyama­tosan gyarapodó csapat létszámáról azonban csak hiányos adataink vannak. Sok né­zelődő akadt a téren, és Eszéék el is érték céljukat: ékesszólással és fenyegetéssel egyaránt igyekeztek maguk mellé állítani az embereket. Beregszásznak már a zászló­bontás előtt is kuruc híre volt. Ismeretes a Szepesi Kamara egyik tisztjének korábbi kijelentése „a kuruc városról". A téren mozgolódó csapatokat rendezettség és a fe­gyelem tekintetében még korántsem lehetett katonai mércével mérni. De ez is elég volt ahhoz, hogy a megyei hivatalnokok felfigyeljenek rájuk és intézkedjenek. Futá­rokat küldtek a munkácsi és a szatmári várba a helyőrségek parancsnokaihoz, tájé­koztatva őket a városban kialakult helyzetről. 8 A szabadságharc ügyét nagymértékben segítette, hogy Kemsey Sámuel, Bereg­szász főbírája már a zászlóbontás idején a kurucok közé állt, így jóval bátrabbnak bi­zonyult Keresztes Andrásnál. Ekkor Beregszászban 50 fős osztrák és magyar katona­ságból álló helyőrség tartózkodott, akik nem fejtettek ki ellenállást. A vármegyei ne­messég és a vezető hivatalnokok gr. Csáky István főispán vezetésével már jóval ez­előtt átkeltek a Tiszán, hogy a számukra biztonságot nyújtó szatmári várőrséghez csatlakozhassanak. Közben főként fegyver nélküli felkelők érkeztek és tartottak a zászlóbontás színhelye felé. A Vári felől érkező egyik csapat lepte meg Kajdy Ist­vánt, 9 a megyei szolgabírót, aki Benéből kora reggel Maróthy István főjegyzőtől in­dult Beregszászba. A védelmét biztosító 40 felfegyverzett hajdú és a csak botokkal rendelkező felkelők között harc bontakozott ki. Ennek következtében Kajdyt tizenhe­ted magával elfogták és hűségeskü letételére kényszerítették. Kajdy először vonako­dott, de végül engedett az erőszaknak. Arra eskették fel, hogy Rákóczi eljövetele után maga is híve lesz, addig viszont borzsovai házánál marad. Ezután az esküt betartva csatlakozott Rákóczihoz, majd hadbíróként szolgált a Szatmárt ostromló seregben Se­nyeinéi és Budaynál. 1704 nyarán a fejedelem a kivégzett Kis Albert helyett ezredes kapitánynak nevezte ki. Sok csatatéren megfordult. Rákóczi így jellemezte: „Az való, hogy a köznép elméjével, szívével nyelve által igen bír. " Beregszász piacterén azt híresztelték, hogy Rákóczi Beregszászba jön, már el is indult. Esze és Kis Albert Beregszászban is kihirdette a brezáni kiáltványt, kibontot­ták a még megmaradt zászlókat. A zászlók piros színűek voltak, Rákóczi nevét, rang­ját, valamint az „Istennel a hazáért és a szabadságért" jelszót hirdették. A bereg­szászi piactéren a felkelők katonai jellegű szervezkedésbe fogtak. Esküt tettek az Csatáry György: Beregszász és környéke a Rákóczi-szabadságharcban. Kárpátaljai Szemle, 1997. 4 sz. Kajdy István a későbbiekben Rákóczi oldalán-harcolta végig a szabadságharcot mint ezredeska­pitány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom