Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Csatáry György: Beregszász a Rákóczi-szabadságharc idején
úgynevezett népvezérek, ezután katonai rangokat is jóváhagytak egymás között. Esze Tamást, Kis Albertet, Móricz Istvánt gyalogsági, Pap Mihályt, 10 Majos Jánost és Nagy Mártont (aki később Dolhánál esett el) lovassági kapitányokká választották. A felesküdött csapatok bejárták az egész környéket, hirdették a kiáltványt, csapatokat toboroztak a felszabadító háborúhoz. 11 Lehoczky Tivadar 12 említi, hogy a zászlóbontás után nemesi udvarokat kezdtek rabolni, amit a városi nyugodtabb elemek nemtetszéssel fogadtak. 13 Enyhébben fogalmaz azonban maga Károlyi Sándor, aki az 1703. május 25-én kelt levelében Koháry Istvánnak azt írta, hogy a város megvendégelte a kurucokat, akik a városban semmiféle erőszakos kihágást nem követtek el, de az ételt, italt, fegyvert elveszik, sőt már a lovakat is. Innen még aznap továbbvonultak Rákóczi elé a hegyekbe. Károlyi naplójának sorai szerint Bereget és Ugocsát teljesen ellepték a felkelők, de Szatmárban is várta őket a föld népe. 14 A beregszászi zászlóbontásról a helybeli református pap informálta Károlyit, aki ez alapján jelentett feletteseinek, míg a katolikus pap - Esze Tamás történész szerint - elmenekült, amikor a kurucok táborukba akarták vinni. 15 Külön érdemes kitérni Kemsey Sámuel személyére és a vele kapcsolatos eseményekre. Először is a beregszászi bíró volt az első Bereg megyei köztisztséget viselő ember, aki Kishez és Eszéhez csatlakozott. Erről Orosz György beregi alispán és gróf Lővemburg császári ezredes levelei tanúskodnak. Ok a bírót Esze és Kis mellett a felkelés harmadik vezérének tekintették, elrendelték elfogatásukat és kemény eljárás melletti vallatásukat. A Magyar Országos Levéltár Protocollum Rákocziánumya. szerint: „Rákóczi kegyelmes és méltó tekintetben vévén boldog emlékezetű eleinkhez és ezen nemzetséges ügynek kezdetin is hozzánk sokszori alkalmatossággal meg bizonyított hűséges szolgálattját, 1705. december 31-én szőlleit, augusztus 26-án beregszászi 10 Kis Albert Bereg megyei jobbágy, a hegyaljai felkelés vezetője. Rákóczi ezredeskapitánnyá léptette elő, de 1704-ben rendbontásai miatt kivégezteti. Tevékenységére vonatkozóan Károlyi Sándor fent említett naplója, valamint Kovács Ágnes: Károlyi Sándor. Bp., 1988. 29-35., továbbá Esze, 1955. 150. - Móricz István tevékenységére vonatkozóan lásd Móricz Béla: Móricz István II. Rákóczi Ferenc ezredese (1703-1711). Hadtörténelmi Közlemények, 1973. 2 sz. 79-102. - Pap Mihály életrajzára vonatkozóan lásd Esze, 1955. 421^122.; Esze, 1954. 11 Esze, 1952.6. 12 Csatáry György: A Lehoczky-hagyaték. Ungvár, 2001. 13 Lehoczky, 1903. 19-21. sz. 14 Károlyi levele Koháryhoz. Országos Széchényi Könyvtár, Fol. Hung. 1389. Thaly gyűjtemény II. köteg 29-30. 15 R Sárhegyi Mátyás beregszászi plébános a zászlóbontással kapcsolatos eseményekről levélben számolt be Dul Mihálynak, aki 1703. június 16-án megírta ennek alapján Koháry Istvánnak az itt történteket. Ebből a levélből idéz Thaly Kálmán: A székesi gróf Bercsényi család. II. kötet 482.