Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)
A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Balogh István: Szabolcs vármegye adózása (1699–1703)
Az utolsó falupusztulás Szabolcsban az 1660. évi török- és tatárjárás által következett be, 10 az észak-tisztántúli vármegyék között területileg a legnagyobb megye, Szatmár is csak utána következik. A felszabadító háború alatt nagyobb hadjárat nem érintette, Várad 1691. évi ostroma és az 1693. évi tatárjárás is elkerülte. Ezt a tényt a császári hadvezetőség is ismerte, ezért minden évben jelentős számú katonaságot szállásolt be ide a téli hadviselési szünetben, vagy jelentős élelem- és takarmányadásra kötelezte Szabolcsot. Az új század kezdetén az előző, XVII. században kialakult vármegyei igazgatási és igazságszolgáltatási rendszerben nem következett be változás, részben azért, mert a háborús években a korábban kialakult évenkénti tisztújítás több éven át elmaradt. Az általunk tárgyalt időszakban 1696 után majd csak 1700. január 13-ra tűzték ki az új tisztújító közgyűlést, de már Zichy Péter főispán elnöklete alatt sem volt igazi restauráció, hiszen a korábbi években megválasztott tisztségviselők akkor is megmaradtak. Az új évszázad első közgyűlésére előzetesen Zichy főispán is megígérte megjelenését, de a nagy hideg és a váratlanul reátört betegség miatt csak a titkárát küldte el. így a restaurációt a két, 1696 óta hivatalban levő alispán, Krucsay Márton és Varatkay István vezette le, pedig a főispán is nagyon fontosnak ítélte ezt a tisztújítást az adókivetés végett és „őfelsége szándékának meghallgatása okából" Az újabb tisztújításra csak 1702-ben került sor. Ezt részben a korábban kialakult rend szerint, részben a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodóan január 23-án tartották meg a főispán jelenlétében. Az addig hivatalban lévő tisztségviselők már az új év első napjaiban lemondottak (valedictio). A tisztek közül elsőnek „az idők különféle változásai között hatesztendei dicséretes és hasznos szolgálat után a főurak és nemesek erről megemlékezve újra megválasztották" Kossovics Márton főjegyzőt, aki némi vonakodás után, komoly kérlelésre vállalta el a hivatalt, és tette le az esküt. Ezután a két korábbi alispánt is újra megválasztották, ugyanúgy az adószedőt is. A négy szolgabíró közül kettő nem akarta vállalni az újraválasztást, de végül csak az egyik nem fogadta el a megbízatást, a másik vonakodót rávették és le is tette az esküt. 0 Prot. 16. fol. 89., 212-213., 219-220., 1699. -Az 1701-1703. években történt kivetésekkel összeírott faluk száma ettől eltér. De ez utóbbiak feltétlenül pontosabbak, még akkor is, ha a jelzett években is más-más számú falura vetették ki az adót. Az eltérések okát legfeljebb sejthetjük. Kalló két évben nem a falvak közt adózott, máskor vannak felmentett faluk is. 1700ban 124, 1701-ben 122, 1703-ban 133 adózó falut soroltak fel. A puszták valamelyik faluhoz vagy mezővároshoz, nagyobb számban pedig Debrecenhez vagy a hajdúvárosok valamelyikéhez tartoztak zálog vagy bérbevétel, esetleg korábbi királyi vagy fejedelmi adomány címén. Vö. a 17., 21., 31. jegyzettel! 1 Fasc 1. No. 24. Homonna, 1700. jan. 2.; Fasc. 1. No. 23. Zemplén, 1700. jan. 10.
