Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

A Rákóczi-szabadságharc a források tükrében - Balogh István: Szabolcs vármegye adózása (1699–1703)

A lemondott helyére megválasztott új szolgabíró - addig példa nélküli módon - „az ország általános rendelkezése" alapján fogadta el a tisztet. Mivel a jegyző feladatai az utóbbi évtizedekben megnőttek, ezért már állandósultnak tűnik az aljegyzői tisztség is. A kommunitás határozata szerint a „szegénységnek az életén és testén kívül semmilye sincs s reménysége sem lehet terhei könnyítésére", ezért úgy határoztak, hogy a szolgabírák mellé rendszeres fizetéssel esküdteket nem választanak, hanem helyettesek rendeltetnek fizetés nélkül. A rendszeres tisztségviselők közül utoljára az ügyészt (fiscust) választották meg. A bírói szervezetet az alispánok mellé választott tíz táblabíró alkotta, akiket a megye nagyobb birtokosai közül választottak. Ezek kötelesek voltak a bírósági gyűléseken (congregatio judiciaria) megjelenni. Segítőül még 56 név szerint megnevezett birtokos nemest is megválasztottak ülnöknek (assessor). Végül megállapították a főispán, az alispánok és a tisztek fizetését. Ezek a következő években is változatlanok maradnak. A két alispán évi fizetése 300-300 forint, ugyanannyi az adószedő és főjegyző fizetése is, de a jövő évben mind a kettőé lejjebb szállt 200-200 forintra. Az aljegyző 100 forintja megmaradt. A Tokaj és Szatmár vára közötti postajárás biztosítására Kallóban postamestert alkalmaztak évi ötven forint fizetéssel.

12 A főispánnak a hathatósabb támogatás alátámasztására 100 arany ajándékot is megszavaztak, amit az alispán vitt Varannóra, a lakóhelyére.

13 Ez az igazgatási szervezet a következő években bővült, mert az időszakosan átvonuló és az állandóan beszállásolt katonai egységek (ezredek, néha századok) ellátásának ellenőrzésére helyetteseket rendeltek az esküdtek közül „de fizetést azoknak nem adhatnak". Ez a rendelkezés azonban nem sokáig állott fent. Az ideiglenes biztosokat állandó commissariusok váltották fel. III. Hamarosan, még 1700 elején kiderült, hogy a béke beköszöntével a terhek nem könynyebbedtek, hanem még súlyosabbakká váltak. Annak ellenére, hogy levéltárunkban az ezekben az években keletkezett iratok aránylag bőven és jól rendezett állapotban megmaradtak, mégsem állíthatjuk, hogy a béke átmeneti három évében valóságnak megfelelő képet tudunk adni a vármegye minden rendű és rangú lakosa által teljesített pénzbeni és természetbeni szolgáltatásról. Csupán azt tudjuk, hogy a pénzben 12 Prot 17. fol. 215-217. 1702.jan. 23. 13 Prot. 17. fol. 218/b. 1702. febr. 15.