Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Galambos Sándor: Böszörményi László, a „Kis-Kossuth”. Párhuzamok és kapcsolódási pontok

saját hetilapot bocsátottak ki erre a célra. Ezek a körök Kossuthnak küldtek bizalmi nyilatkozatokat, a közös ügyek ellen tiltakoztak. A demokrata körök a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében széles paraszti, kispolgári rétegeket mozgattak meg mindaddig, míg a kormány 1868 áprilisában be nem tiltotta őket. A legnagyobb hatást viszont egyértelműen Kossuth Lajos leveleinek közzétételével váltotta ki a Magyar Újság. Az emigrációban lévő politikus Böszörményi segítségével is többször szólt a hazai közvéleményhez. A leghíresebb az 1867. május 26-án közölt, Deák Ferencet megszólító, Párizsban kelt, ún. Cassandra-levél. Ebben Kossuth a „Béccseli alkudozásokban" a nemzet halálát látván, régi barátságukra hivatkozva arra kérte Deákot: „Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!" A hazai választóközönség több kerületben Kossuth Lajost kívánta képviselőül megválasztani, abban a reményben, hogy akkor a volt kormányzó hazatér. Az invitáló levelekre Kossuth több ízben a Magyar Újságban válaszolt, visszautasítva a felkérést. Böszörményi László életének folyására a váci polgároknak küldött, 1867. augusztus 28-án közölt levél gyakorolta a legnagyobb hatást. Ebben Kossuth részletesen kifejtette álláspontját, hogy miért nem térhet haza. Egyik mondata miatt azonban Böszörményit mint felelős szerkesztőt vádlottként sajtóperbe vonták. A vádhatóság a következő kijelentést találta büntetendőnek: „Igaz, - és nem újságot mondok, mert hirdettem ezt ezernyi ezrek hallatára két világrészben éveken át, - igaz, én az osztrák ház uralmát hazám függetlenségével és önállásával incompatibilisnek

15 hiszem. "A lap e számát a zsandárok a kormány utasítására lefoglalták, terjesztését megtiltották. Szeptember 8-án a szerkesztő így kommentálta a ritka esetet: „... a magyar kormány jól tudta, hogy Kossuth szellemi művének hatását szellemi fegyverekkel... elnyomni nem lehet... tehát valódi fegyvereket alkalmazott azon hatás elnyomására, melyet Kossuth válaszának elterjedése az ország népei között, sőt külföldön is előidézett volna. " Az elkobzás azonban nem sikerült tökéletesen, mert ugyanebben a számban az egyik egri levelező a következőket írta: „A Magyar Újság azon száma, melyben a Kossuth által írt »miatyánk« közöltetett, már rongyosabb a legelhasználtabb bankónál. Kézről kézre kell adnom; minden órában jő valaki, aki le akarja imádkozni vagy írni. E lap az olvasó kezében fog elenyészni és eltűnni mint valami lehellet. " Ráth Károly, a királyi ügyek igazgatója közvádlóként azonban sem leírni, sem „leimádkozni" nem óhajtotta a levelet, hanem kezdeményezte Böszörményi perbe hívását és ezt megelőzően képviselői mentelmi jogának felfüggesztését. Arra a lényeges körülményre hivatkozott, hogy semmi nem cáfolja azt az állítást, hogy a közlés a összeegyeztethetetlennek