Pro patria. Tanulmányok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 12. (Nyíregyháza, 2004)

Kossuth és kora a források tükrében - Galambos Sándor: Böszörményi László, a „Kis-Kossuth”. Párhuzamok és kapcsolódási pontok

A 48. honvéd zászlóalj kitüntetettjeit és jutalmazottjait felsoroló névjegyzékben Böszörményi László neve mellett a „Micsoda kitűnő tette volt" rovatban a következőket írták, miután „jó katonai tapintatot és bátorságát" általánosságban kiemelték: „ Május 21-én pedig a Budai vár ostrománál egy osztályt vezetvén az ostromra, a gojo zápor közt elől volt, hol fején sapkája is keresztül lövetett, s datzára az ellen kemény tüzelésének, midőn kis zászlóajjunk már 49 embert vesztett, legényeit hátrálni nem engedvén, a vár bevételébe nagy segédeimül szolgált. Méltányoltatván bátorsága az 3 rendű érdem jellel diszesitteftejtt fel. Sőt miután a vár elfoglaltatott, s a rendetlenkedő nép közzül igen számosan rablásra vetemednének, első volt, ki századát öszve szedvén Görgei Tábornagy által ezen hiba meg gátlására egész századával kiküldetett, hol ismét a Tábornagy tejjes meg elégedését nyerte meg. A monostori 2-ki csatába szinte két lövést kapott, bár nem sebesült és - ezen egyén majd minden csatabeli viseletéért egy-egy érdem jelre méltatható. "

3 A szabadságharc bukása után Kossuth Lajos elhagyta az országot, Böszörményi a szabolcsi 48-asokkal Komárom várát védte. Csak szeptember 27-én adták fel a várat, miután a védők megkapták a büntetlenséget jelentő menlevelet.

4 A fegyverletételt követően Böszörményi egyike volt azoknak, akik Rakovszky zászlóalj parancsnokkal együtt hazacsempészték Szabolcsba a csapatzászlót, és visszaadták a zászlóanyának, gróf Dégenfeld Imrénének. A szabadság zászlóját ezzel a gesztussal mintegy átcipelték, átmentették az elkövetkező szomorú, sötét jövőbe. Az abszolutizmus idején Böszörményi Nagykállóban folytatta ügyvédi tevékenységét.

5 A passzív rezisztencia időszaka után az 1860. évi októberi diploma tette lehetővé a közélet megélénkülését. Böszörményi rögtön bekapcsolódott a szabolcsi megyegyűlés szervezésébe, olyannyira, hogy az 1861. január 28-án megtartott gyűlésen közfelkiáltással főjegyzővé választották meg.

6 Saját politikai nézőpontja tükröződött a február 18-i megyegyűlési határozatban,

7 amelyben a jelenlévők kifejtik, hogy ragaszkodnak az 1848. évi törvényekhez. i Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), IV. B. 103. Szabolcs vármegye újoncozási küldöttségének iratai, 1848-1849. 3. doboz. Lásd még Kedves Gyula: Szabolcs a hazáért. A 48. honvédzászlóalj története. Budapest, 2002. 294. 4 A Herkálypusztán 1849. szeptember 27-én kelt menlevelet Haynau írta alá. 5 SZSZBML, IV. B. 160. Böszörményi László ügyvéd iratai, 1848-1869. (a továbbiakban IV. B. 160.) A fondban főleg a Böszörményi által vitt peres ügyek iratai találhatók. 6 SZSZBML, IV. B. 253. Szabolcs vármegye bizottmányi közgyűlésének iratai, 1861-1871. 1. köt. 1861. január 28. Közgyűlési jegyzőkönyv, 12. sz. 7 Uo. 1861. február 18. jegyzőkönyv, 1. sz. Nyomtatásban: Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970. Szerk. Csermely Tibor és Hársfalvi Péter. 109-115.