Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

Beregben földbirtokos és egy évtizeddel korábban hatékonyan segítette a helyi Nagytakarék létrehozását. Most éppen miniszterelnök, már gróf is, sőt nemrég abban, az e tájon ritka megtiszteltetésben is részesült, hogy a város díszpolgárává választotta. Azzal a nemtitkolt reménnyel, hogy Lónyay végre kedvezően intézze el a megyeszékhely Nyíregyházára helyezésének régen húzódó ügyét. Mindenféle hatósági, karhatalmi „nyomás" ellenére a szavazatok 60 %-a Vidliczkayra esett. Létezett a tiszaeszlári per időkörében önállósult antiszemita párt, újsággal; tagjai a függetlenségiek „széléről" szakadtak ki 1884-ben. Vidliczkay ekkor és ezért nem vállalta el a hatodik jelöltséget. Kétszer is tartottak pótválasztást, de így sem került Nyíregyházáról antiszemita párti jelölt az országházba. 1887-ben azonban Vidliczkay fölvette újra a harcot: akkor - az egyébként evangélikus - Fabiny Teofilt, a korabeli igazságügyi minisztert küldi megválasztásra a kormány. Megígérte, hogy az 1871-ben idetelepített m.kir. törvényszéknek önálló épületet emeltet. Ez nagy szó, mert városházánknak nagyobbik felét - immár másfél évtizede - a törvényszék és hivatalai foglalták el. Mégis: Vidliczkay lett a képviselőnk, hatodszor is ellenzéki programmal - 72 szótöbbség birtokában. Hogy ezek után újabb másfél évtizednek kellett eltelnie, míg a városházáról saját új „palotájába" költözött a nyíregyházi igazságügy, az már szinte természetes. Megjegyzendő, hogy a 14 választáskor 12 alkalommal a város egyik népszerű polgára lett a képviselő; kétszer alakult ki bizonytalan helyzet, amikor nem idevaló kapta a mandátumot. Egyikük ráadásul kormánypárti is. Egyikükben sem volt köszönet. * Visszatérve a városháza közvetlen környékére: a város polgármestere mindig a városnak régebben itt élő, tekintélyes polgára. Az abszolutisztikus időkben nem választás, hanem kinevezés folytán is. Az 1837-i privilégiumtól 1900-ig 16 ízben volt polgármesterváltozás: ez 14 személyt érintett. Krajnyák János kisebb, Meskó Sámuel hosszabb szünet után kétszer kapott a képviselőtestülettől megújult bizalmat „a nép szószólójá-