Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

nak" is nevezett tisztség betöltésére. E 14 személy közül hét evangélikus, (a kétszer választottak mindketten), öt római katolikus, kettő pedig református. A választások előtt látványos harcok nem voltak, felekezeti szempontok lényegében nem kerültek előtérbe; a kinevezettek munkáját nem kísérte ellenszenv hivataloskodásuk idején, megvetés sem a kiegyezés után. - Az általában élethossziglan megválasztott és az esetek többségében ténylegesen halálukig (vagy polgármesterré választásukig) szolgált főjegyzők száma 1753 és 1941 között összesen 16 személy. Közülük Saáry Pál (1874—1884-ig szolgált) református, a fiatalon elhunyt Géczy Géza (1915-1917) római katolikus; a többiek evangélikusok. A város egy-egy korszakbeli vezetőtestületi összetételére is akad áttekintésre méltó adat. Az 1837-ben kapott mezővárosi privilégium értelmében 1838. febr. 13-án került megválasztásra a belső és külső tanács 12+60 tagja, élethoszsziglani érvénnyel. Az elhalálozások miatt szükséges kiegészítésekkel együtt, az elkövetkező évtizedben, 1838-1848 között összesen 21 belső és 73 külső tanácstag működött. Vallási megoszlásuk: 76 % evangélikus, 11 % róm. kat., 8 % református, 5 % gör. kat. 1861-ben, a remélt, de csak átmeneti enyhüléskor, a városi tisztikar és esküdtek megválasztottja közül 79 % evangélikus, 12 % református, 9 % róm. kat. vallású férfi. A század végéről még egy adatsor: a virilisek 84 tagját 1896-ban áttekintve azt találjuk, hogy evangélikus 41,7 %, izraelita 33,3 %, róm. kat. 16,6 %, református 7,2 %, gör. kat. 1,2 %. Ezek az arányok képet adhatnak a tehetősebb értelmiségiek vallásbeli megoszlásáról is, mivel itt az egyetemi diplomának kétszerező számítási hatása érvényesül. Megjegyzendő, hogy a bokortanyák népe az első száz évben még igen sikeres, aktív szerepet játszott a város nagyjelentőségű határozatainak meghozatalában, vállalásában, megvalósításában. A lakosság ezen része az 1850-es évektől folyamatosan kivonul a közügyek vállalásából, viteléből. Fizikailag is: a városi házban csak az öregek maradnak. A család a szállásföldeken, csak a mezőgazdaságra, a lótenyésztésre, a meggazdagodásra fordítja minden erejét, figyelmét; igen sajnálatosan fiait nem adja magasabb iskolákba. - A század utolsó évtizedeiben, aligha véletlenül az