Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

tele. A református létszámnövekedés főleg a megyeszékhely 1876-i ideköltöztetésével esik egybe: a megyei apparátus családostól érkezik. Túlnyomórészük elszegényedett, birtokát vesztett nemes: hivatalnokká vált dzsentri. A római és görög katolikusok az egyre több és nagyszemélyzetü állami hivatal, szervezet, intézmény (vasút, posta, igazságügy, pénzügy) alkalmazottai. - Az 1753-i telepítési pátens szerint zsidók és görögök nem telepedhetnek ide. A zsidókkal a XIX. század legelejétől alakulnak ki kereskedelmi kapcsolatok, majd a negyvenes évektől válik lehetővé „leülepedésük". Addig is szállítanak főleg tűzifát, fűrészárut; árverésen regálé bérletekhez jutnak, ők a pálinka-liferánsok, de nem telepedhetnek le. A 40-es évektől lakosított zsidók mind kereskedők. Különösen a vasút 1858-beli „idehajlítása" után a megnőtt lehetőségek (szállítmányozás, termény-bor-szesz adásvétel) vonzzák őket, az eleinte kicsinyben, majd nagyban kereskedőket, természetesen az emancipációs törvény engedélyével. Ugyanez vonatkozik az értelmiségre is: főleg ügyvédek, orvosok, majd mérnökök, gyógyszerészek esetében. A kiegyezés évétől újra nagyobb számban érkeznek a különösen kedvező légkörben. A lakosok elhelyezkedése, letelepedése csak az evangélikusok esetében mutat tömbösödést: az 1753-ban érkezettek fokozatosan veszik birtokba a szállásföldeket a nyugati fekvésű bokortanyákon, a belvárosban pedig az első elhelyezkedés volt meghatározó majdnem két évszázadra: a város kelet-nyugati tengelyétől délre, az evangélikus templom körül kb. a Szarvas utca és a kisteleki szőlő között, az ún. alvégen. A XIX. században idetelepedett evangélikusok, főleg értelmiségiek azonban csak szorosabb családi kapcsolat, pl. beházasodás útján laknak majd e nagy területen, egyébként már szétszórtan a városban vesznek, építenek lakást. Letelepülési jellegzetesség, hogy már az 1750-es években Orosz utcának hívták a későbbi Kossuth utcát: itt görög katolikusok laktak. - Egyébként csak egyházi-felekezeti központok alakultak ki; a templom mellett iskola, amellett a paplak, egyházi hivatal-plébánia. - A zsidók szivárgásszerűen érkeztek, nem egy tömbben telepedtek le, maradtak itt, legfeljebb a szegényebbek húzódtak meg közelebb egymáshoz a városszéli olcsóbb házakban, telkeken. Az itteni kisszámú ortodox zsidók szorosabb együttlakással majd a Kistér (Mártírok tere) környékén, vagy a közeli Holló ut-