Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

sősorban Dezsőnek volt már ilyenje: ő utazó, világjáró, felfedező lesz. Erre módszeresen készült. Segítségére volt a családja nagy könyvtára: nagyapja gimnáziumunknak egykori tekintélyes földrajztanára, ehhez járult még elhalt édesapjának is szép gyűjteménye, lexikonok és hasonlók. Hallatlan ékesszólással beszélt az egyébként inkább csendes, szótlan fiú, és bennem rácsodálkozó közönséget talált. Hozzászólni, vitába szállni nem állt módomban, mert számomra teljesen ismeretlenek voltak ezek, a gimnáziumi tananyagban egyébként szereplő tájak, országok, csakhogy földrajzot tanító pedagógusunk egyáltalában nem magyarázott soha, bár a térképet behozta, ki is függesztette, de az órán ez már nem volt szükséges, mert csak „felhagyta" a leckét, kijelölte a könyvben, mit kell megtanulni, de legközelebb már ezt sem ellenőrizte, ki-ki azt beszélte felelet gyanánt, ami eszébe jutott és a jó ízlése bizonyos határán túl nem ment, nehogy röhögés törjön ki a teremben. Mert a tanárunk csak sétált az ajtótól az ablakig, legújabb színdarabján, regényén gondolkozott, morfondírozott - s ebben a csendesen susogó osztály vagy a felelő monoton hadarása sem zavarta. - O. Dezső csakugyan földrajz szakos tanár lett, az Eötvös Collegiumban is együtt lehettünk, Budapesten tanárkodott. (Hosszú és szomorú történet szerencsétlen körülmények folytán elkeseredett robotos sorsa, halála.) Végül még annyit: a harmincas években még ritka a motorkerékpár, személyautó: osztálytársaim családjában ilyenekről nem hallottam. A városban négy taxi működött és száznál is több az egyfogatú bérkocsi és a kétkerekű taliga. A MÁV-állomás és a Megyeháza tér között villamos szelte át a belvárost a Széchenyi utca - Kossuth tér útvonalon, majd a Kossuth utcán és a Sóstói úton át, az erdőben haladt és a záhonyi vasút feletti viadukton ért ki a Sóstóra, ahol épp a mi diákságunk idején nyílt meg az a nyitott strand, amelyet manapság hidegstrandnak neveznek a régi helyén, akkori kerítésével, kabinjaival. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az érettségizők ballagása az írásbeli vizsgák előtt az iskolán belül, zárt kapuk mellett folyt le. A búcsúzók végigjárták a zöld ágakkal díszített tantermeket, kezet fogtak az itt maradottakkal, a búcsúszavak elhangzása után elballagtunk, immár az utcán ránk váró cigányzenekar kíséretében a Kossuth-szoborhoz és a Vénusz-szoborhoz: ahol koszorúkat