Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

helyeztünk el. Majd zenekar nélkül a lakásukon felkerestük családos tanárainkat, s kb. déli fél egy - egy órakor befejeztük ezt a ceremóniát. Aztán már csak a magyar, latin és német írásbeli következett, mennyiségtanból abban az évben nem írásbeliztünk. A szóbelin pedig magyar, történelem, latin, matematika és fizika tárgyakból feleltünk. 1937. június 12-én kihirdették az eredményt, megkaptuk az érettségi bizonyítványt. És talán el is hittük, hogy most már érettek vagyunk a nagybetűs Élet kapuján átlépni oda, ahol állítólag minden szebb lesz, mint a sok írott és íratlan szabályzattal megkötött diákvilágban. Majd csak soksok év múlva jöttünk rá, hogy soha olyan gondtalan, vidám életünk nem volt már, mint a gimnáziumi nyolcéves diákság idején 1929-1937 között. * Talán még néhány sort. A fentiekből kitűnhetett, hogy milyen körben, hogyan és miért szerettem meg néhány gimnáziumi tanáromat. Akiktől a legértékesebb szakmai irányítást, indíttatást kaptam, emberséges nevelői magatartást tanulhattam, ugyanakkor ők elviselték olykor nagyon szögletes, faragatlan kamaszodásomat, (túlzás nélkül) szemtelennek is mondható modoromat. Ilyen-olyan jellegű hatásukat máig érzem életvitelemben, szakmai munkámban. Hadd kerüljön ide a nevük, az egyszerűség kedvéért betűrendben: Belohorszky Ferenc, Gacsályi Sándor, Kovács Máté, Máczay Lajos, Schárbert Armin, Sziklay László és Zsolnai (Zwick) Vilmos. Béke poraikra, áldás emlékükre! Néhány feledhetetlen arc Gádor Béla öregdiák (1906-1961). A nyíregyházi evangélikus Kossuth-gimnázium az I. világháború után megjelent nyomtatott évkönyvei igen vékony kis füzetecskék, mégis gyakran találkozhatunk bennük egy diák nevével: azzal, akiről és írásairól az alábbiakban szeretnék megemlékezni.