Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

II. HATVANÖT ÉVVEL ÉRETTSÉGI UTÁN

(evangélikus és római katolikus), egy állami fiú tanítóképzőt és egy református tanítónőképzőt (itt 14—19 évesek öt év tanulás után kapnak elemi népiskolai tanítói oklevelet); és van két felsőkereskedelmi iskola (kb. a mai kereskedelmi szakközépiskolának feleltek meg), a fiúiskolát a város, a leányiskolát a római katolikus angolkisasszonyok tanítórendje tartotta fenn. Ez összesen kb. 2000 olyan diákot jelent, aki majd érettségi (tanítóképesítő) vizsgával zárja tanulmányait. A tanítás a hét hat napján, tehát szombaton is egyenletes elosztásban folyt délelőtt 8-tól l-ig, vagyis heti 30 órában, középen húszperces szünettel. Ritkán volt hatodik óránk, általában ún. „készségtárgyakból": torna, ének, rajz, ez 40-45 percig tartott. Úgynevezett lyukasóránk sohasem akadt. A tanárok órarendjét előírás szerint úgy kellett összeállítani, hogy egyfolytában három órájuk ne legyen, két megtartott óra után legalább egy óra szünetet kell hagyni. Ez nem jelentette azt, hogy minden nap 4 órájuk volt. Nem, az ún. kötelező heti óraszámuk abban az időben 18, ennek alapján számítják ki az iskolában szükséges tanári létszámot is. Sajátságos, hogy a tanárok általában egész délelőtt az iskolában éltek: vagy a nagy, közös tanári szobában, vagy a vezetésük alatt álló segély-, ifjúsági-, tanári könyvtárban, szertárban tartózkodtak, dolgozatokat javítottak, kísérleteket készítettek elő, folyóiratokat olvastak, tanulmányok írására készültek. „Iskolai" kötelezettségeiket általában délelőtt az iskolában végezték, ilyeneket „otthoni munkára" nem kellett hazavinniük. Nem is igen jöttek be délután, legfeljebb ha valamilyen külön foglalkozásra, köri vagy egyéb csoportok igényeinek ellátására vállalkoztak. A délutánokat a kutatásra, tanulmányok előkészítésére, megírására használták. A régi középiskolai tanárok - családjuk ellátását illetően is - meg tudtak élni rendszeres fizetésükből: ez normális polgári életvitelre elegendő. A fiatalabb, egyedül élő tanárok megengedhettek maguknak hosszabb, távolabbi külföldi utakat nyaranta, és az a jellemző, hogy pályájuk első felének végén már saját, kertes családi házukban lakhatnak, s gyermekeiket zavartalanul iskoláztathatják nemcsak családi körben, Nyíregyházán. A tandíj iskolánkban eléggé magas: 88 pengő egy esztendőre, fizethető negyedévenként. Akkoriban egy okleveles, de csak ideiglenesen alkalmazott tanárnak ennyi a havi fizetése. Az 1929-ben megnyílt diákotthon