Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

selő választásra, városi tisztújításra került sor. Polgármesternek Meskó Sámuelt (1821-1882) választották meg, de ő, a kedvezőtlenre vált körülmények miatt, már novemberben le is mondott. Majd 1867-ben visszatérésre bírták a kiváló közéleti férfiút, aki 1872-ig viselte ezt a tisztet. Hivataloskodása idején került ide a területi m. kir. törvényszék (ügyészséggel, járásbírósággal, telekkönyvvel és börtönnel együtt), akkor építették fel a ma is látható, működő, immár emeletes városházát, amelynek térfelőli homlokzati része azóta sem változott. Amikor 133 évvel ezelőtt Meskó (először) lett polgármester, elődjétől átvette a város vasládáját, ebben a legfontosabb okmányokat, pecséteket, értékeket őrizték. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv első tétele a „városi főbíró ezüst érdempénz, veres szalagon, II. Ferenc császár adománya, azon koronás jeligével: lege et fide" - Ez a hatalmi jelvény, tisztséggel járó külső jel még a privilégium előtti időkből való: az adományozó Ferenc császár, aki I. Ferenc néven magyar király, már 1835-ben meghalt. Az „érdempénz" felirata magyarul: törvénnyel és hűséggel, ami a közszolgálati, elöljárói gyakorlat két legfontosabb „kelléke". Sajnos, a főbírói jelvény már nem található meg múzeumunk kincsei között. A választások megtörténte után, így 1861-ben is, mindenkinek esküt kellett tennie: a választott férfiú hatásköréhez mért kívánalmakat tartalmazó szöveggel. Ezúttal csak a polgármester esküszövege kerüljön ide. „Én Meskó Sámuel, esküszöm az élő Istenre, hogy én - mint e városnak megválasztott polgármestere és önkormányzatának vezetője -, ezen városnak és közönségének javát minden igyekezetemmel előmozdítani fogom. E város üdvének, becsületének, jó hírének és lakossága jobb létének emelésére, hazánk alkotmányos törvényi szellemében mind magam, mind pedig a mellém rendelt tiszttársaim erejét lankadatlanul irányítani el nem mulasztom. Mely férfias törekvésemben magamat imádott hazánk, ennek alkotmányos törvényei és városunknak ezekkel kapcsolt üdve iránti hűségemben sem rokonság, sem sógorság, sem felekezetesség, sem pártérdek, sem ajándék, sem önhaszon, sem egyéb által megtántoríttatni soha sem hagyom. Isten engem úgy segéljen." (V. B. 161. 110-1. 1861.) így legyen - minden időben!