Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

sőkereskedelmi iskolához, ahol három és fél évtizeden át tanított, s ehhez megszerezte az akkoriban kötelező ún. gazdasági szaktanári képesítést a közgazdasági egyetemen. Azonnal bekapcsolódik a város közéletébe. Éppen akkoriban készülnek az örökváltság 100. évfordulójának méltó megünneplésére; az iskola igazgatójával együtt vezetik azt a nagyszabású vállalkozást, amelyik az 1924. évi ünnepség-sorozatot egy országos kiállítással egészítette ki: így hívta fel széles körben a figyelmet fiatal városunkra. Ekkoriban házasodott is: a városi kislakásokban kaptak lakást, az ún. tisztviselőtelepen, ahol az épületeket nem számozták, hanem a várostörténet kiemelkedő alakjairól nevezték el. így a fiatal házaspár az 1872-től 90-ig hivataloskodó polgánnesterről elnevezett Krasznay házban kezdte életét. (Ennek a házcsoportnak több tagja még ma is látható a Moszkva és Ságvári E. utcában, a Rákóczi utca északkeleti oldalán.) Iskolája 1926 tavaszától kezdve minden húsvéti szünetben 10-11 napos nyugat-európai kirándulásra indult. Ezeknek útimarsallja mindig a nyugati nyelveket jól ismerő fiatal tanár. 1928 áprilisában épp egy ilyen kiránduláson, Párizsban esett súlyos betegségbe, de a fiatal szívós szervezet megbirkózott a tüdőgyulladással, amelyet abban az időben még nem tudtak oly eredményesen gyógyítani, mint manapság. Pedagógiai, közművelődési előadásokat tart a városban, s tanítványait is érzékennyé teszi az irodalom, a gazdasági élet friss, napi eredményei, kérdései iránt. Ilyen irányú iskolai nevelőmunkája elsősorban a 2-3 hetenként tartott önképzőköri délutánokon folyt. Itt a diákok tartottak ismertető előadásokat a kiosztott témákban, a hozzá kapott szakirodalom felhasználásával, s így nemcsak szakmailag fejlődtek a fiúk, hanem előadókészségüket is tökéletesítették, kialakíthatták. A filozófiához sem lett hűtlen; eredeti nyelven meghozatott főbb művek alapján ír meg előbb egy általánosabb összefoglalást Korunk filozófiája (1937), majd A lélek mélyének bölcselete címmel Martin Heidegger és Karl Jaspers német bölcselők munkásságáról nyújt jó áttekintést (1940). A szépirodalom is foglalkoztatta, párhuzamosan a nyelvtanítással. így kapcsolódott be a húszas évek második felében a La Fontaine Társaság itt szerveződő csoportjába, ahol a titkári teendőket is ellátta. Jól tudta, hogy a vidéken élő embernek a pályázatok nyújtanak lehetőséget arra, hogy be-