Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

IV. ÍRÓK - KÖLTŐK - ÚJSÁGÍRÓK - PERIODIKÁK ÉS TÁRSULÁSOK

írva, csak Sz. Mária aláírást olvashatunk.) De feltűnő, hogy a háromoldalnyi szabad vers befejező, erősödő szakaszában három sor ki van pontozva. Ahogy ezt háborús, előcenzúrás időszakokban megszoktuk egyébként. (A vers integráns szövegét nem láttam.) De, ismerve a körülményeket, valószínű, hogy a szerző vagy a szerkesztőség kompromisszuma következtében közölték így, - különös tekintettel mindarra, amit a pályázat kapcsán a szerzőről már megtudhattunk. Egyébként: a vers szerint a Sárga pán: az arany, tette tönkre az embert, itt az ideje, hogy elpusztuljon, s az igazi érték: a szolgasorból kiemelkedő ember lehessen. A következő számot, lényegében az utolsót, 1934 augusztusában már II. évfolyamként jelzik, összevont 4-5. számként, 24 oldalon jelent meg. Előbb azonban lássuk: mi történt májusban? A szerkesztők időszerűnek tartották, hogy egy irodalmi-művész esten személyesen is bemutatkozzanak közönségüknek. Széles körű támogatást is kaptak első lépéseik megítételekor. Az irodalomkedvelő főispántól megkapták a vármegyeháza nagytermét; a megnyitóra a tekintélyes idős ügyvéd, régebben lapszerkesztő sasi Szabó László (1873-1951) vállalkozott; Borbély Miklós kir. ügyész mondja majd a zárszót, s felolvassa a jóval ifjabb Kovács Lajos novelláját is. Előadó lesz Nánássy Imre (1892-1940), a közismert ügyvéd, aki az író Szabó Pál testi-lelki jóbarátja s Irodalmi detronizáció címen fog beszélni. Szigeti Sándor az Angol-Magyar Bank helyi fiókjának főnökhelyettese, a Bessenyei Kör hangversenyein neves művészek kedvelt zongorakísérője, most Liszt és Chopin darabokat ad majd elő. A Forrás szerkesztői írásai pedig Salzmann Piri, Mikler Sándor, Tőkey Károly előadásában kerülnek a közönség elé, Király Sándor operaáriákat ad elő Krecsák László kíséretével. Hát ez igazán szívmelengető, ún. reprezentatív műsor, ahogy a Sz 1934. máj. 29-i számában olvashatjuk is. De közbejöttek azok a bizonyos akadályok. Előbb a megyeházi nagyterem kellett aznap éppen más célra; gyorsan kibérelték a Koronát, azzal az indoklással, hogy „nagy az érdeklődés". Aztán az egyébként kifogástalan Blüthner-zongora éppen elromlott a Koronában, így Szigeti fellépése is füstbe ment: nincs más hangversenyzongora Nyíregyházán. Borbély Miklósnak is megmagyarázták a kir. ügyészségen, hogy fellépése, „állásszerütlen" ilyen környezetben. Nánássy Imrének is tudtára adták,