Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

tása - mind többféle csillogó díszekkel együtt. A hagyományőrző családokban a fa díszítése a családfő feladata, eszközeit folyamatosan őrzik, gyarapítják. Olykor hadifogságos karácsonyok primitív emlékeit is felrakják (pléhből kanyarított hold-csillag fonnák és hasonlók), egykori játék pamutbabák, lombfürész figurák is megőrződnek. És az új családot alapító felnőtt magával viszi néhányát saját, immár külön családi karácsonyfájára. Mivel a régebbi időkben a karácsony ünneplése a templomokon belül történt, az ajándékozás még nem szokás. Egyes források szerint Luther kapcsolta össze az ünnepet a gyermekek megajándékozásával, hogy ti. akkor emlékezetesebb marad bennük Krisztus születésének évfordulós ünnepe. Ebből alakult ki a családban egymás megajándékozása, hamarosan kiterjesztve a cselédségre, az alkalmazottakra is, változatos formákban: ünnepi vacsoráztatástól az ún. remunerációig, a 13. havi fizetésig. Paraszti családoknál a múlt század második felében már egyre elterjedtebb körben, általános szokás az ajándékozás. Az ajándékozás egyébként, mint a szeretet minden megnyilatkozási formája, csak akkor igazi, ha az örömkeltés az indíték, s így a meglepetés formájában valósul meg. A gyerekek is így szeretik, akkor is, amikor már nem hisznek a jézuskázásban, de örülnek a meglepetésnek. Elidegenedett világunkban különösen jó lenne, ha szeretnének az emberek ajándékot kapni, de ugyanígy adni is, és nem mondanának le ennek a kétoldalú ügyletnek örömfakasztó, szívet-lelket melegítő hatásáról. * A szakirodalom szerint már a középkorban szokásos ilyenkor fenyőágakból koszorút fonni és azt a lakásban felfüggeszteni. Alig másfél évszázada helyeznek rá négy gyertyát, utalásként a karácsony előtti négy vasárnapra. Ezért is hívják adventi koszorúnak. A gyertyák vasárnaponként, egymásután nagyobb számban gyúlnak ki. A negyedik vasárnapon már mind a négy ég. Napjainkban már egyre elterjedtebb ez a szokás: jó dolog. Hiszen ez is segítheti a készítőt, a szemlélőt, hogy megteljék testestül-lelkestül a szeretet közelgő ünnepének sugárzó örömével.