Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

A családokban tulajdonképpen nem a piros betűs 25-26-a az igazi meghitt ünneplés napja, hanem az a bizonyos vilia, a karácsony előestéje: a gyertyagyújtás és az ajándékozás alkalma. Igen szük családi körben megy végbe. A hagyományok szerint elsősorban a protestáns családokban egyházi énekekkel kezdődik, miután a csengőszóra egybesereglett mindenki. Majd a legkisebb iskolás gyerek elmondja, felolvassa az evangéliumból Jézus születésének történetét. A családfő valamelyik népszerű imakönyv ünnepi elmélkedését olvassa fel. Aztán megint énekléssel dicsérik az Urat, örülnek Krisztus megszületésének. Csak ezek után következhet az ajándékozás: a türelmetlenség fokának megfelelően először a legkisebbek keresték meg ajándékaikat. Záradékul egy-egy egyéni produkció következhet, sokáig gyakorolt zeneszám, szavalat, saját készítésű versike, ajándék, meglepetés az egész család számára. A karácsonyi népi hagyományok között szerepelt régebben a mi vidékünkön is a szalmahintés. Márkus bokortanyai kötetében írja: ez annak emlékezetére történik, hogy a Kis Jézus is szalmán született, ezért az egész házat behintik szalmával, s így a gyerekek is azon hancúrozhatnak. Ugyancsak Márkus utal arra, hogy régebben, tehát kb. a XX. század elején, akadtak a bokortanyákban is betlehemjárók. Többnyire öt férfiból álló csapat hordozta ládafélében a gyertyával megvilágított betlehemi jelenetet: egyikük a mesélő, két-két pásztor és angyal is kap szerepet. A Nyírvidék, 1923. dec. 25-i cikke sajnálkozik, hogy a betlehemezés szokása kiveszett Nyíregyházán. Ezért üdvözli örömmel az önkéntes tűzoltóság öt tagjának vállalkozását, hogy a maguk családjaiban, ismerősöknél járnak a betlehemmel és a hozzátartozó mondókával. Még a nevüket is feljegyzésre tartja méltónak: Király István, Kazár Gábor, Minárcsik Mihály, Timkó András és Nagy Imre. A parancsnokuknál, majd pedig Mikecz István alispánnál is eljátszották a kis misztériumjátékot. A szakkönyvek szerint főleg az uradalmi gazdaságokban szokás, hogy a kastély urát, a gazdaság vezetőit karácsonyeste a cselédség nagy kolompolás, csengőszó, ostorpattogtatás kíséretében kereste fel. Erre az uraság is előkerült és megköszönve a jókívánságokat, pénzt osztogatott a zajos köszöntőknek. Dienes István bátyánk mesélte, hogy Nyíregyházán, a Hí-