Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

sási „segédanyagot", akár házhoz is szállították a városban jövedelmező iparkodásként. Kiss Lajos említett dolgozatában írja, hogy ennek a lehetőségnek híre ment, s így Kitaibel Pál (1757-1817) egyetemi tanár, akit a kormány megbízott a hazai természeti kincsek, így a fürdők, fürdővizek számbavételével, 1796 és 1815 között háromszor is járt itt és jelentést írt s szódafőzésről. - 1826-ban egy - még fel nem derített körülmények között - idetévedt angol, Newbuild Emészt húsz esztendőre bérelte ki a sziksós környéket és a szódagyárat. Sajnos, a bérlet vége pereskedésbe torkollott, 1847-ben Fényes Elek már a kitermelés, gyártás pangásáról tud, majd a Bach-korszakban pedig már csak emlékként kerül szóba ez a téma. Manapság a Sóstó folyamatos szépülésének vagyunk tanúi. Epületei egymás után töltik be eredeti céljukat és üzemelnek korszerű körülmények között. Napjainkban már láthattuk a Krúdyról elnevezett régi vigadó, szálló, étterem felújítási tervét - majd meglátja, aki megéri a beteljesülést. .. Az első igazi strand. Az 1930-as évek elején megnyitott sóstói hideg strand lényegesen modemebb, mint a bujtosi és a lassan már meg is szűnő ököritói fürdőhely. A modernséget a tágasság, a zuhanyozó alkalmazása, a gyermekjátszóhelyek és a tomázási lehetőségek biztosították, minden díszesebb, kényelmesebb. A strand gondnoka azonban talán arra a legbüszkébb, hogy erős hangszóróval népszerű, kedvelt zenedarabokkal szórakoztathatta a tisztelt fürdőző közönséget. Több éven át, természetesen meg-megismétlődtek a régebbi lemezek is: az egyik dalra különösen emlékezhetünk, mert a hangosanbeszélő kezelője valamilyen okból naponta nyolc-tízszer is föltette azt a lemezt, amely egy filozófiai fejtegetés dalszerű megfogalmazás, afféle tanköltemény: „Az ember egy léha, egy könnyelmű senki, Es mégis oly nagy dolog embernek lenni... " A megdönthetetlen igazság fejtegetése a további sorokban is követhető, de azokra már nem emlékszem. De ahogy néhány hónappal ezelőtt a rádióban, régi slágerek szemlézése közben ezt is eljátszották: egyszerre a hetven évvel ezelőtti hangulat vett erőt rajtunk, hajdani strandolókon.