Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

III. A RÉGI NYÍREGYHÁZIAK VÁROSIASODNAK, POLGÁROSODNAK - KÖZBEN SZÓRAKOZNAK IS

még ma is meglevő akácos szélén, egy kiemelkedő tisztáson tölgy és akácfák alatt táboroztak a budapesti IX. ker. áll. reálgimnázium diákjai, azaz a 18. számú Lóczy Lajos cserkészcsapat tagjai. 1925 pünkösdjén ugyanis kerületi cserkésztalálkozót rendeztek, s akkor jöttek ide a Lóczycsapatbeliek, akik még egy táblával is megjelölték táborhelyüket. Erről egyébként Kiss Lajos, akkori múzeumigazgatónk nagyobb méretű erdőtanulmányából szerezhetünk pontos adatokat. Ugyanezen a tisztáson szeretett nyugdíjas korában megpihenni, erre sétálgatni Vietórisz József, a Kossuth Gimnázium egykori diákja, tanára, igazgatója is. Ennek emlékére az iskola későbbi vezetői 1942. június 4-én helyeztek el itt emléktáblát az egyik öregfa törzsére. Az iskola zöld-fehér színeire festett tölgyfatáblán csinos, magyaros díszítésű koszorúba foglalva felírták Vietórisznak Sóstó c. versét. Sajnos, ezek a táblák, és valószínűleg az ezeket tartó öreg fák sem találhatók meg már. Tartoznak a Sóstóhoz legendák is. Ez szinte természetes, hiszen az itt megfordult emberek hoznak, visznek híreket, anekdotákat, s így aztán olykor a más helyhez, személyhez tartozó, esetleg valóságos történetek egyszerre a sóstói homokban vernek gyökeret. Ilyen például az, a csak Duli Antalnál olvasható romantikus előadás, mely szerint a régebbi tó közepén eredetileg nem volt sziget, hanem csak az újabb időkben a tó közepén „szigetet hánytak, azon nyári mulató épült, s az erdő fölé emelkedő kilátó tette még érdekesebbé. Egy későbbi vihar az egészet a tóba sodorta." (A nyíregyházi Sóstó-gyógyfürdő, 1959:14.) - Ide sorolható az is, amelyiket Dienes István közvetít az újabb korokban is a Sóstót szerető olvasóinak, - ahogy már ő is csak hallhatta. Hogy tudniillik az 1840-es években a szódagyár háza, (amelyik a termálstrand megnyitásakor, 1958ban még állt és akkor öltöző céljaira alakították át), szóval ennek oldalfala „ha a tó felől neki kiáltottak, tizenegy, sőt tizenkét szótagot is tisztán visszaütött". (Szabolcsi útikalauz. 1965: 137.) - Azóta már lebontották a szódaházat, nincs meg a hosszú fala, s elmúlt a visszhang is. Végül azonban álljunk meg ennél a bizonyos szódaháznál, nem-legendás körben is. Ugyanis, már a régi földesúri időkben, amikor a Sóstó Károlyi birtok, foglalkoztak itt speciális üstökben folytatott szódafőzéssel. Azaz az összesepert sziksó feldolgozásával: az így nyert szódát, a mo-