Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

III. A Rákosi-diktatúra első szakasza (1948-1953)

hónapokkal is követhette a tényleges megalakulást, a közös munka megkezdését. Az engedélyezés ugyanis hosszadalmas eljárás volt és mint a Varjúlaposi Győzelem Tsz esetében is — a politikai ünnepekhez igazították. A 12 000/1948. Korm sz. rendelet még csak jogilag tette lehetővé a földművesszövetkezeti csoportok alakítását, a 14000/1948. korm. sz. rendelet azonban már részletesen szabályozta a csoportok alakítását és működését. Rögzítette a termelőszövetkezeti csoportok jogi helyzetét, gazdálkodása menetét, szervezeti kereteit, a tagok jogait és kötelességeit és közölte az egyes csoportok típusaira vonatkozó mintaszabályzatokat is. Ez alapján három típusú szövetkezést lehetett megkülönböztetni: I. táblás termelőszövetkezeti csoport, II. átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport, III. közösen termelő szövetkezeti csoportot. Ezek a szövetkezési formák a következő években I., II., III. típusú tszcs-k néven vonulnak be a köztudatba. A párt és állami szervek 1948 végén az egyre áttekinthetetlenebb termelőszövetkezeti mozgalom felülvizsgálatát határozták el. Az Országos Termelőszövetkezeti Ankét feltárta az eddig alakult szövetkezések gazdasági és szervezeti téren mutatkozó hibáit, fogyatékosságait. A korai szövetkezések legfőbb fogyatékossága volt, hogy zömében kis létszámú 3-5 tagú csoportok alakultak ideiglenes jelleggel, egy-egy év időtartamra. Nem volt működési szabályzatuk, a munkaszervezés és a jövedelemelosztás legkülönfélébb formáit alkalmazták. A belépő tagok saját földjük csak egy részét vitték be a közösbe és mivel túl kis területen gazdálkodtak, nem voltak alkalmasak a nagyüzem előnyeinek bemutatására. Földterületük rendszerint szétszórtan, a község határában több darabban helyezkedett el, hiányoztak a legszükségesebb termelési eszközök, igavonó jószágok, haszonállatok és természetesen hiányzott a forgótőke is, hiszen a csoportokat szinte kizárólag a szegényparasztok alakították. Nézzünk egy konkrét példát a termelőszövetkezetek alakulására, illetve gazdasági környezetére! A Marokpapi Földmüvesszövetkezeti „Petőfi" III. típusú Termelőszövetkezeti Csoport 13 családfőjéből öt nincstelen, nyolc új kisparaszt (10 holdon aluli), akik az 1949. szeptember 27-i alakuló ülésen elfogadott III. típusú alapszabály szerint kezdik meg a gazdálkodást. A 13 családfenntartóból 11 MDP tag, 2 fő pártonkívüli, és összesen 28 kh 200 négyszögöl földet visznek a közösbe. Ehhez megkapják osztatlan csoportbérletként a 139 kh bérleti földet (114 kh szántó, 27 kh rét, 21 kh legelő, 5,8 kh kert) így összesen valamivel több, mint 167 kh földet müveinek. Ez a terület 30 táblában van, azon belül a szántó 27 táblában szétszórtan. A földosztással a földmüvesszövetkezet kezelésébe került 60 férőhelyes istálló, 20 darabos sertésól és 100 férőhelyes juh-hodály is a tszcs tulajdona lett." 11 MOL, XIX. f. 18. d. PM Termelőszövetkezeti Főosztály iratai, A-ZS.