Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)
I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 3. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése 1867-1919 között
A kolerajárvány demográfiai töréseket idézett elő egyes helyeken. Beregben Vitkán 116 halott, Beregsurányban 76, Gulácson 41, továbbá 20-30 között volt a halottak száma Barabás, Csaroda, Kis- és Nagylónya, Marok, Tákos, Tiszakerecseny, Tiszaszalka és Tiszavid községekben. Szabolcs megyében Kisvárdán 74, Nagyhalászban 93, Nagykállóban 94, Dögében 70, Ófehértón 65, Nyíregyházán 65 halálos áldozatot vitt el a kór. Szatmárban Nyírvasváriban 82 személy, Tunyogon 85, továbbá 40-50 halálos áldozat volt Fehérgyarmaton, Hodászon, Kántorjánosiban, Nagydoboson és Szamosszegen. Csak a nagyobb veszteségeket emeltük ki, de alig volt olyan helység, ahol ne lett volna személyi veszteség. 12 Mindezek ellenére a megyében még az országos átlag alatt maradt a munkaerő-kereslet. Ekkor kezdődött el a vándormunkás mozgalom, de 1890 előtt a kivándorlás még nem volt jellemző megoldás a munkaerő-fölösleg problémájára. Ekkor verődtek bandába a hónapszámos summások, kubikosok csoportjai. A régióban kialakulóban volt egy nagymérvű mezőgazdasági munkaerő-tartalék, magyarázata — az előbbieken kívül —, hogy az agrotechnika elmaradott volt, a gépesítés lassan nyert tért, a hagyományos munkamódszerek konzerválódtak. Mindezek együttesen később az egész agrártermelés, valamint ebből következően a gazdaság és társadalom rendszerében súlyos ellentmondásokat idéztek elő. A fejlődést előmozdító belterjesebb gazdálkodáshoz szükséges tőkéhez még hitel útján is nehezen lehetett hozzájutni. Különösen nehéz helyzetben voltak ebből a szempontból a 2-3 holdas parcellán tengődök, akik az önálló gazdálkodásra majdnem teljesen képtelenek voltak. Hitelt, vagy kölcsönt megfelelő fedezet hiányában csak a módosabb parasztoktól kaphattak uzsorakamatra. Eladósodtak, a törlesztés fejében ledolgozást, munkát vállaltak, sok esetben még így sem tudták azt visszafizetni. Az uzsorások a parasztoknak 20-tól 100 %-os kamatra adtak kölcsönt. A kegyetlen uzsora miatt a lakosság állandó panasszal élt a helyi hatóságoknál. 1902ben csupán Bereg megyében 737 bírósági eljárást indítottak az uzsorások ellen, de csak néhányat bírságoltak meg. 13 A nagy- és kisbirtokosok kölcsönszerzési lehetősége nem volt egyenlő esélyű. A paraszti gazdaságok számára hitelt a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete adott, majd egyre gyakrabban a kialakuló falusi hitelszövetkezetek vették át ezt a szerepet. A kölcsönök felvétele miatt azonban növekedett a birtokosok eladósodása és a földek megterhelése. A jelzálog kölcsönök növelték a vízszabályozásra fordítható tőkét, az ármentesítés pedig lehetővé tette a szántóföldek növelését. Ez nem szolgálta ugyan közvetlenül az agrártermelés növekedését, de a fejlődés előtt újabb szelepet nyitott meg. Az olcsó és gyors szállítást a vasút biztosította. A magyar termények sokkal olcsóbban jutottak a nyugati piacokra, ez is ösztönözte azt, hogy a gabonafélék termelése meredeken emelkedett. 2 J. Fráter Zsuzsa: Az 1855. évi kolerajárvány Magyarországon. Budapest, 1980. 160. o. 3 Mandrik, Ivan: Agrárproblémák Kárpátalján a XIX. század végén, a XX. század elején. In: Levéltári Évkönyv, XII. Szerk.: Dr. Nagy Ferenc. Nyíregyháza, 1997. 49. o.
