Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1945–1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 9. (Nyíregyháza, 2001)

I. A régió mezőgazdasága 1945-ig - 3. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése 1867-1919 között

országosan 76 %-os volt. 9 Ezt részben a vetésterület bővülése, részben a hoza­mok emelkedése okozta. A vetésterület elsősorban az ugar rovására növe­kedett, igaz, nem olyan mértékben, mint például a kapásnövények, vagy a ta­karmánynövények területe, de ahhoz bőven elég volt, hogy az esetleges érté­kesítési gondok következtében kisebb-nagyobb agrárválságot idézzen elő. A XIX. sz. második felében 1895-ig a szántóföldi intenzíválódás Szabolcsban 44,7 %-ról 63,8 %-ra emelkedett. 10 Békésben 47,5 %-ról 71,1 %-ra emelkedett a szántóföldek részaránya. E tekintetben tehát a megye számára adott volt a rendszeres gazdasági növekedés egyik fontos követelménye, hiszen csak Csongrád, Baranya, Csanád megyékben volt ilyen intenzív a növekedés. A mezőgazdasági termelés fejlődését vagy visszaesését meghatározó té­nyezők közül az agrárnépesség alakulása a másik fontos mutató. Erre vonat­kozó összesített adatokkal nem rendelkezünk, helytörténeti tudományos fel­dolgozások sem hoztak még elfogadható eredményeket a XIX. sz. második fe­lére. Egy Szatmár megyei birtokos 1885-ben így panaszkodott: „...nem az adó öli meg a gazdát, hanem a munkabér"'." Miért? Mert a munkaerőhiányt tekinti a magas munkabér okának. Igaz-e ez? Források százai írnak arról, hogy a me­zőgazdasági munkások, főként a napszámosok csak négy-öt hónapig vannak foglalkoztatva, kivéve az uradalmi cselédeket. Az agrártermelés szezonjellege, a népsűrűség egyenetlensége, a termények beérésében mutatkozó természeti különbségek területi összemosódása időnként a munkaerő-fölösleg ellenére is munkaerőhiányt idézhetett elő egyes helyeken. A paraszti gazdaságokban ke­letkező részben felesleges munkaerő azonban nem vállalhatott munkát más mezőgazdasági üzemben. Voltak olyan periódusok is amikor a munkaerő hiánya okozott gondot az agrártermelésben. Itt nem elsősorban az idénymunkára gondolunk — az ara­tásra, a betakarításra —, hanem azokra a járványokra, amelyek időről-időre drasztikusan csökkentették a munkaerő kínálatot, mert megtizedelték a mun­kaképes korú lakosságot. A század második felében az 1855., az 1866., és 1872. évi kolerajárvány halálos áldozatai: 1855 1866 1872 Bereg megye ­­4957 Szabolcs megye 2129 160 3323 Szatmár megye 2588 4 5893 9 Magyarország története 10 kötetben, (a továbbiakban Magyarország története) Szerk.: Pach Zsigmond Pál. Budapest, 1979. 6. köt. 1080. o. 10 Uo. 1045. o. 11 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL), FM Ipari-Kereskedelmi Miniszté­rium Levéltára. Általános iratok. T.: 35-6850/1886.

Next

/
Oldalképek
Tartalom