Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága származásának területi megoszlása 1682–1850 között (Különös tekintettel Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa megyékre)
maradt fenn nyilvántartás. 10 A tógátusok névjegyzékének gerincét bő évszázadon át fogadalomtételük képezi. A nevük aláírásával hitelesített szövegben az iskola felső fokozatára került fiatalok születési vagy lakhelye még nem szerepel. Erdélyi viszonylatban azonban, Jakó Zsigmondnak és Juhász Istvánnak a „Nagyenyedi diákok, 1662-1848" című, 1979-ben megjelent munkája alapján, 1740-ig bezáróan a keresztnevet követő helynévből képzett tulajdonnév alapján az ifjú eredetére következtetünk. Az ezt követő újabb két évtizedből származó névsorok hason módon képzett személynevei már csupán arra utalnak, hogy az adott nevet viselők ősei származtak el a névben megjelölt vidékről. De esetünkben az 1751-től megjelenő, a kezdő és gimnaziális fokozatú diákok jegyzékében már a tanulók szüleinek (hozzátartozóinak) lakhelyét is feltüntették. Ez utóbbi adatok aztán a közülök felnőtt „öreg diákok" esetében is a biztos eredet bizonyítékául szolgálnak. Az 1827 és 1850 közötti bő évtized tógátusainak a névsora a szigeti líceum esetében is tartalmazza a diák születési (hovatartozási) adatait. Az eredet meghatározása tehát többé nem képez problémát. Az iskola subscribált diákjainak a jegyzéke 1682 és 1850 között összesen 1851 nevet tartalmaz. Ebből a számból le kell vonnunk 54-et, amely a kétszer vagy háromszor beiratkozott diákok számát jelenti. A fennmaradó 1797 diák közül további 341 személy esetében bizonytalan az eredet kérdése. Felfelé kerekítve ez közel 19 %-ot jelent. A fennmaradó 1456 „öreg diák" összesen 374 helységből származik. Közülök 432 személy (közel 24 %) a történelmi Máramaros megye összesen 30 településéről származott. Ezen belül nyilvánvaló, hogy a döntő többségük, szám szerint 385 nagydiák, az öt koronavárosból (Hosszúmező, Huszt, Sziget, Técső és Visk) valók. Ez mindenki számára érthető, hisz nyilvánvaló, hogy a szigeti iskola is mindenekelőtt 10 Lyceum, 5., 56., 110., 126. és 249. sz. Ezek alapján állt össze az „A Máramarosszigeti Református Líceum diáksága, 1682-1850" című, diáknévmutatóval ellátott, 457 gépelt oldalas kézirat, amely a további elemzések, számadások és következtetések alapjául szolgál.
