Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága származásának területi megoszlása 1682–1850 között (Különös tekintettel Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa megyékre)
szűkebb környezetéből származó fiatalok számára létesült és működött. Ha azonban az adatokat tovább vallatjuk, szerfölött érdekes jelenségeket tapasztalunk. Mindenekelőtt azt, hogy a szigeti subscribált diákok sorában időközönként a távoli Háromszékből, a még távolibb baranyai, győri, veszprémi, zalai és Fehér megyei tájak szülöttei mellett a felvidéki Abaúj, Borsod, Szepes és Zemplén vármegyei, valamint a közép- és délerdélyi Brassó, Fogaras, Gyulafehérvár és a Küküllők menti vidékekről is kerültek a szigeti Alma Materbe. A távolabbi vidékekre vonatkozó adatokkal kapcsolatban itt csupán a három székely szék tömeges jelenlétét emelném ki. Háromszék, Udvarhelyszék és Marosszék 56 helységéből összesen 118 tógátus tanult hosszabbrövidebb ideig Máramarosszigeten. Ez az azonosított nagydiáklétszám több mint 7 %-át jelenti. S ebből 80 személy az 1740-es évet megelőző időszakban járt Máramarosban, ami a jelzett részidőszak közel egyharmados azonosított diáklétszámának felel meg! A jelenség okai szerteágazóak, ezért ennek bogozása helyett kíséreljük meg a térségünkhöz közeledni. A Máramarossal szomszédos Bereg, Szatmár és Ugocsa megyék 147 településéről összesen 650 „öreg diák" tanult Szigeten, ami az azonosítottak több mint 36 %-ának felel meg. Ezen a körzeten belül a legtöbb diák a történelmi Szatmár megyéből verbuválódott: 81 helységből összesen 341 ifjú, akik a diáklétszám közel 19 %-át jelentették. A szabolcsi diákok érthető okokból Debrecen felé orientálódtak, és a szigeti iskolát csupán 18 tógátus kereste fel, akik 14 településről származtak. Az elemzéseknek ebben a szakaszában még egyetlen jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. A székely székekből eredő diákoktól eltérően, körzetünk „öreg diákjai"-nak létszáma főként az 1770-es évektől gyarapodott nagymértékben. Beregből 90-en, Szatmárból 303an, Ugocsából 195-en és Szabolcsból 16-an voltak hosszabb-rövidebb ideig szigeti tógátusok, ami az egyes megyék diák összlétszámának, a
