Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)
Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban
parti részébe, Hunyad megye balparti részből valók pedig a Maros a jobbparti részébe voltak terelendők. 55 Az akció lebonyolítása nehézkesen folyt, és csak részben sikerült. A kijelölt legelőkön az állatokat 1917 áprilisáig kellett tartani. De a visszaterelésre, feltételezzük, hogy részben még azon az őszön sor került. Több kellemetlen incidens is volt. Egy 1200 darab háromszéki szarvasmarha állományt a 82-esek önkényesen Marosvásárhelyre hajtották és a hadiállatátvevő bizottsághoz irányították, ami konfliktust váltott ki. 56 Szeptember hó folyamán a menekülő áradat elvonult, és lassan elfoglalta kijelölt szálláshelyeit. A csíkiak zöme Hajdú-Biharban szállt meg, de jutott belőlük szép számmal Szabolcsba, Hevesbe és máshova is. Szabolcsba több mint ötezren érkeztek. Erről a megye alispánja kimutatást készíttetett, amit nyomtatásban közzé is tettek. Ebben feltüntették a menekült személyi adatait, származási valamint tartózkodási helyét. Hogy a menekülés nem járt még súlyosabb következményekkel, az az időjárásnak is köszönhető. Kimondottan kellemes ősz köszöntött be. Meleg, szélcsendes, száraz idő volt. A hadihelyzet fordultával még 1916 késő őszén megkezdődött a hazatelepedés. Novemberben és december első felében a menekültek számottevő része hazatért. Voltak azonban olyanok is, akik csak a következő tavasszal látták viszont otthonukat. Mi várt a hazatértekre? Mi történt az otthon hagyott javaikkal? És egyáltalán mi történt az otthonmaradottakkal? Adataink szomorú, lehangoló képet festenek az otthon történtekről, aminek elsősorban az emberi gyarlóság az oka. A rombolás nyoma mindenütt, amihez társult a gazdátlanul maradt javak eltulajdonítása. Erre utalnak adataink több vonatkozásban is. Már a visszavonuló katonaság is fosztogatott, és követték őket az otthon maradt helyiek köUo., 2839., 2879/1916. sz. Uo., 3152/1916.