Tanulmányok Kárpátalja, Erdély és a Felvidék múltjából - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 8. (Nyíregyháza, 1999)

Pál Antal Sándor: A csíkiak viszontagságai 1916-ban

zül számosan. Melik András honvédfőhadnagy már szeptember 2-án jelentette dr. Bernádynak, hogy: „Gyergyó Ditró és Remete községekben múlt hó augusztus 29-én és 30-án az ottan lévő, nagyrészt román származású csendőrök és a trén fedezésére kirendelt mintegy zászlóalj cseh katonák együttértve boltokat, lakásokat, pincéket feltörtek, kifosztottak és az ott maradt lakosságtól állatokat, majorságot harácsoltak anélkül, hogy erről írást adtak volna. Ezzel kapcsolatban azt is jelentem, hogy ezen dolgok látására a községben maradt csőcselék is nekibátorodott, és szintén hasonló módon garázdálkodott az ottan maradt gazdátlan otthonokban."' A gyergyóalfalvi eseményekről a már többször idézett Salati plébánost idézzük. „Több család rejtegette magát a nagy Bucsinban — írja—, az oláhok rajtuk ütöttek s aztán visszakényszerítették. Innen magyarázom, hogy meglepőbb számban lettek otthonmaradtak, amire visszatértem. Ekkor jött a hír is, hogy trénszekereinket az oláhok maradéka megtámadta. Balázs Mártont a házában, a szomszédok az udvaron az ajtó előtt földelték el. Innen temettem a temetőbe november 9-én. Csíki Lajost és feleségét a Bucsinban. Egy sírba tették. Gyermekei úgy hozták a temetőbe haza s temették el novemberben. A Maros vashídját a mieink felrobbantották a helyzet nem tarthatásának idején. Amíg én itthon voltam szétnézni, egy autó a rossz őrállás miatt a Marosba belerohant. Egy katona, a sofőr társa [a sofőr csodálatosan életben maradt] meghalt. A mi katonáink a plébániát lefoglalandók az oláh törésektől tisztogatták. A meghaltat szobámban nyújtották el [János Lajos 32 éves körüli], s innen temettem a kerítésbe katonai rendelkezésre. N. B. Szegény menekültek, amikor hazajőnek, az ingatlanoknál egy fogpiszkával sem kapnak többet. Tönkrement mindenük egészen. Ajtójukat, az oláhoktól levert ablakaikat, esetleg visszamaradt ágyaikat Uo., 2794/1916. sz.