Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)
Bevezetés
foglalkoztatott szakdolgozókat számszerűsítettük és arányaikat vettük számba. A következőkben a Megyei Tanács saját erőforrásból un. „E" (egészségügyi) kulcsszámra - házi szociális gondozás bevezetésére - 1968-ban engedélyezett szociális szervezővezető gondozónőket tárgyaljuk. ( 1945-től a szakdolgozók csak hatósági tevékenységet végeztek.) Csak 1968-ban indult a saját otthonukban gondozásra szoruló magányos ellátatlanok fizikai gondozásának szervezése érettségizett fiatalok beállítása útján. Járási, városi szociális szervező gondozónők A területi házi szociális gondozás szervezése országosan is csak az 1960-as évek végén indult. 1945-1968-ig csak intézményi (szociális otthoni) gondozás folyt. A szociálpolitikai hálózatban dolgozók munkájának minden fokon (járás, város, megye) legfőbb jellemzője a hatósági tevékenység vitele, az ügyintézés volt. Az Egészségügyi Minisztérium csak 1968-1969-ben folytatott a házi szociális gondozás bevezetésével kapcsolatosan kísérletet Veszprém megyében és Óbudán. Ezt követően a SzabolcsSzatmár Megyei Tanács is 30/1968 T. számú határozatával - saját erőforrásból béralapot biztosított a területi házi szociális gondozási munka megindításához szükséges járási városi szervező gondozónők beállításához (9 járási, 2 Nyíregyháza városi). 1970. december 31 -ére számuk 2 fővel csökkent a csengeri járás 1969-ben és a baktalórántházi járás 1970-ben történő megszűnése következtében. Munkásságuk eredményét a Szabolcs-Szatmár Megyei Önkormányzat Levéltára gondozásában 1997-ben megjelent Gaál Ibolya: „A szegényügy és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867-1989" című munka II. kötetének XIII. Házi szociális gondozószolgálat címszó alatt található témarésze tárgyalja (691. p.). A községekben megkezdték a magukra maradt, gondozásra szorulók felkutatását és kezdetben társadalmi tiszteletdíjas gondozónők bevonásával saját otthonukban ellátásuk biztosítását. Kezdetben maguk is végeztek a székhelyközségben fizikális gondozást, de a községi, városi gondozónői állások fokozatos engedélyezésével ez megszűnt és csak szervező, irányító tevékenységet folytattak. E fejezetben csak a 38 járási, városi szervező, vezető gondozónő személyi, működési és egyéb adatait dolgoztuk fel. Valamennyien női munkaerők. Iskolai végzettségük: főiskola 7,8 százalék (3 fő) (fehérgyarmati járás 1 fő, Kisvárda város 1 fő, nyíregyházi járás 1 fő); érettségi 81 százalék (31 fő), (mátészalkai járás 2 fő, Mátészalka város 1 fő, nagykállói járás 2 fő, nyírbátori járás, város 5 fő, nyíregyházi járás 8 fő, tiszalöki járás 1 fő, vásárosnaményi járás 5 fő. Nyíregyháza város 3 fő); nyolc általános 5,2 százalék (2 fő) (kisvárdai járás 1 fő, nagykállói járás 1 fő); két-három gimnázium 5,2 százalék (2 fő) (Nyíregyháza városnál) Közel 50 százalékuk egy vagy több egyéb végzettséggel is rendelkezett. (Szociális szervező 3 fő, házi szociális gondozónő és ÖNO gondozónői tanfolyam 3 fő, általános
