Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

Bevezetés

tartozott. A veszélyeztetettség ismérvét pedig a 200/1940. B. M. számú rendelet szabályozta. A statisztika azt mutatta, hogy a megye sokgyermekes társadalmának kétharmadánál több élt veszélyeztetett sorsban. A szociális kísérlet a népesség számának szaporodását is hivatva volt elősegíteni. Baranya vármegye azért vett részt a kísérletben, mert az „egyke" gyakorlata miatt a vármegye lakossága csökkenő tendenciát mutatott. Ez társadalmi hátrányokkal járt. Ezért megvásárolta e cél szolgálatára életre hívott Baranya Vármegyei Közjóléti Szövetkezet a kihalt családok eladásra kerülő házait és földjeit és ezekre a népesedés szempontjából első helyen álló, elsősorban Szatmár (de Szabolcs vármegye is) vármegye sokgyermekes családjait telepítette át. Baranya vármegyében állandóan munkáshiánnyal küzdöttek, így az áttelepültek foglalkoztatása nem ütközött nehézségbe. A baranyai rendezett körülmények között élő földművelő lakosság szívesen adta felesművelésre ingatlanát és napszám lehetőséget is biztosított, így az áttelepült családok megélhetése nem volt veszélyeztetve. Az áttelepítéssel pedig az egykés vidékek kipusztulása megakadályozhatóvá vált. A kormány a mezőgazdasági sokgyermekes családok támogatását nem segélyezésbenjelölte meg, hanem önálló gazdaságuk megalapozását hosszúlejáratú kölcsönök nyújtásával, házépítési, nagy- és kisállatjuttatási akciókkal, munkahelyteremtéssel stb. kívánta elérni. Megalkotta az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló 1940. évi XXIII. tc.-t. A törvény célkitűzésében a veszélyeztetett sokgyermekes családok anyagi és szellemi elesettségének támogatása mellett, a család önerejének bevonására is támaszkodott. Munkaerej üket igénybe vette a lakásépítéshez szükséges vályogvetésnél, téglaégetésnél, a kosárfonáshoz szükséges fűztelepítésnél, a seprűkészítéshez felhasználásra kerülő ciroktermesztésnél stb. Az 1940. évi XXIII. tc. a kitűzött célok eléréséhez szükséges anyagi eszközöket az állami illetékekből befolyó 27 százalék mellett, most már nem a törvényhatóságonként (vármegyénként) és községenként szedhető inségjárulékból, hanem országosan kivetett nép- és családvédelmi pótadóból fedezte. A törvény végrehajtását szolgáló 7000/1940. M. E. számú kormányrendelet már e munkához új szervezetet is létesített. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap központi szervei: az Igazgató Bizottság és az Országos Szociális Felügyelőség. A vidéki szociális gondozói hálózatot a vármegyei szociális felügyelőség munkatársai és a járási, városi szociális titkárok, szociális gondozónők, gondozók képezték. E szerény munka a szociálpolitikai kísérlet (Országos Nép- és Családvédelmi Alap = ONCSA) során a 7000/1940. M. E. számú rendelettel a Szabolcs-Szatmár vármegyékhezjárásokhoz és Nyíregyháza városhoz szervezett szociális gondozók, valamint a 6300/1945. M. E. számú rendelettel létrehozott szociális szakszolgálat dolgozóinak-kiegészítve a szociális otthonvezetőkkel, valamint a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. által 1968. szept. l-jétől saját erőforrása terhére engedélyezett állásokra alkalmazott járási, városi szervező szociális gondozónőkkel-munkásságát