Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)
Bevezetés
igyekszik feltárni, s megőrizhetővé tenni az utókor számára. Közülük csak ketten dolgoztak egész életükben a szociális szakszolgálat valamelyik területén. A nagy többség csak munkaviszonya egy részét töltötte e munkakörök valamelyikében, egyesek két-három évtizeden át, mások két-három évig, vagy ennél is rövidebb ideig. Ezért egész munkásságuknak több-kevesebb részét teszi ki ez a tevékenység. A belügyminiszter a szociális teendők elvégzésére - 193 8-ban - a községi jegyzők mellé, a belügyi tárca terhére, a szellemi munkanélküliek közül, havi 80 Ft-os díjazással ún. szociális kisegítő munkaerőket fogadott fel. (86500/1938. B.M. számú rendelet és 18500/1939. B. M. számú rendelet) A jegyző ezeket más irányú munkaterületen is foglalkoztathatta, de akkor köteles volt a szociális munkát mással elvégeztetni. Közülük sokan a szociálpolitikai tevékenységtől távol eső, az ún. „Jurcsek"-féle gazdalajstrom összeállításával és kezelésével voltak megbízva. Szatmár-Bereg vármegye községeibe 28, Szabolcs vármegye területére 69 szociális kisegítőt bocsátott a belügyminiszter rendelkezésre. Ezeket az alispán olyan községekbe osztott be, amelyek államsegélyt élveztek, vagyis önerejükből nem voltak képesek kisegítőt alkalmazni. Ezenkívül felhatalmazta a miniszter Szabolcs vármegye községei közül Büdszentmihályt, Nagykállót, Nyírbátort, Tiszalököt egyegy és Kisvárdát két kisegítőnek saját háztartásuk terhére történő felfogadására is. Ennek következtében Szabolcs vármegye 94 jegyzősége közül 75-ben volt lehetőségközségi szociális kisegítő alkalmazására. Ezeket községi szociális titkároknak is nevezték. A nagy munkanélküliség következtében közöttük található volt érettségi végzettségen kívül, teológus (pl. Gáván), jogász, bölcsész vagy okleveles mezőgazdász (pl. Kántorjánosi), közgazdász stb. Munkájuk elsősorban szervezési és tárgyi vonatkozású volt. Tudásuk alapját a közigazgatási képzettségnek kellett adnia. Ezenkívül pedig szociális színezetű műveltséget kellett szerezniük. Megkívántak tőlük bizonyos emberismeretet, emberkezelési, tömegszervezési ismereteket és készséget is munkájuk végzéséhez. Nem állt azonban szakképzett dolgozó rendelkezésre. Megkezdte ezért az életre hívott Országos Szociális Felügyelőség a szociális képzés ügyének előkészítését. Tanfolyam indult: a Magyar Vöröskeresztnél (Budapest) 40 hallgatóval, Katolikus Női Társadalomtudományi Szakiskolán 26 fővel, a Katolikus Női Szociális Képzőben 18 fővel. Az itt végzettek közül kettő Szabolcsban tevékenykedett. Ezután jelent meg a 4150/1942. M. E. számú kormányrendelet az egyetemi szociális tanfolyamokról. E rendelet a debreceni Tisza István Tudományegyetem és a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jog- és államtudományi kara, valamint a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem közgazdaságtudományi kara mellett állít fel szociál is tanfolyamokat. A debreceni Gróf Tisza István Tudományegyetemen végezte el a tanfolyamot dr. Adorján Béla, aki később a Szatmár-Bereg Vármegyei Szociális Felügyelőség vármegyei szociális titkára lett. A szociális tanfolyamokon a képzés elméleti és gyakorlati síkon folyt. Az elméleti képzés időtartama általában három egyetemi félév, a gyakorlati képzés tartama
