Gaál Ibolya: Négy évtized szociálpolitika története életrajzok, pályaképek tükrében Szabolcs-Szatmár megyében 1938–1983 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 7. (Nyíregyháza, 1999)

Bevezetés

Bevezetés Jelen munka egy tömör összefoglaló keretében és a szociális szakszolgálatban dolgozók szakéletrajzán, tevékenységük tartalmán, a közel fél évszázadban tetten érhető valóságos tények tükrében mutatja be egy régió szociálpolitikai arculatát. E kötet a levéltárak, hivatalos irattárak, az intézmények, a témában érdekelt szervek dokumentumai, a magán személyek okmányai, az érintettek, vagy családtagjaik által kitöltött kérdőívek, valamint a szerző saját gyűjteménye és több mint három évtizedes megyei szociálpolitikai szakszolgálatban eltöltött munkájának, tapasztalatainak alapján készült. Használható információkat tartalmaz egyrészt azok számára, akik kutatni, elemezni kívánják e témát, másrészt azok számára, akik érdeklődnek a mai szociálpolitikai munka előzményei, vertikális rendszere, tartalma iránt. 177 szociális szakalkalmazott tevékenységét, szakéletrajzát mutatja be a Magyarországon 1938-ban bevezetett szociálpolitikai kísérletektől, a járások 1983-ban történő megszűnéséig. A szociális kísérletek keretében az állam a mezőgazdasági lakosságot érintő szociális problémák megoldásának keresése felé fordult. Kiemelten kezelte a falusi, tanyai sokgyermekes lakosság problémáit, mert az egyént az alkalmi támogatással előtérbe állító korábbi gyakorlat helyett, a családot igyekezett központba helyezni. Vagyis a pillanatnyi nyomor enyhítéstől áttérni a megélhetésükben veszélyeztetett családokegzisztenciájánakmegközelítő talpraállítására. Társadalmi megmozdulások is sürgették a karitatív jellegű szociális akciók helyett az intézményes nép- és családvédelmet. A kísérlet nehéz viszonyok között indult el, hisz már folyt a háború. A kormánytól nagy erőfeszítéseket, áldozatkészséget követelt. A kísérletek Szatmár és Baranya vármegyére terjedtek ki. Szatmár megyére azért esett elsősorban a választás, mert itt nagy számban éltek sokgyermekes családok és területi adottságainál fogva a juttatni tervezett állattartáshoz megfelelő adottságok voltak. Az 1941 -es népszámlálás adatai szerint itt 16 264 sokgyermekes család élt, kiknek 84 százaléka (13 665 család) megélhetésükben veszélyeztetett volt. Országos viszonylatban az akkori 30 vármegyében élők 9 százaléka (152 758 család). Sokgyermekes családnak azokat tekintették, amelyhez legalább négy ellátatlan gyermek