Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)
Szatmár-Bereg vármegye egyes községeinek 1949. évi költségvetésében jóváhagyott szociális vonatkozású tételek igen szerények voltak. A szegények segélyezésére biztosított összeg községenként 30-1650 Ft között ingadozott. Egyedül Mátészalka megye székhelynek állt rendelkezésére évi 3500 Ft erre a célra. A csengeri járás községeiben volt a legtöbb 100 Ft-on aluli jóváhagyott évi költségvetési hitel. Szamosbecs 30 Ft-t, Garbolc 40 Ft-t, Csegöld, Szamostatárfalva, Csengersima, Nagygéc, Nagyhódos, Kishódos, Méhtelek, Zajta pedig 50-50 Ft-ot fordíthatott csupán szegények segélyezésére. Szamosangyaloson egyetlen fillér sem szerepelt ezen a címen. A fehérgyarmati járás 38 községéből 14 (36,8%) 100 Ft alatti hitellel rendelkezett. (Magosliget, Milola 30-30 Ft, Gyügye, Majtis, Turricse, Nagyar, Kisar, Mánd, Nemesborzova, Nábrád, Kérsemjén, Tiszakóród, Tiszabecs* 50-50 Ft, Zsarolyán 80 Ft). Fülesd, Sonkád, Kömörő, Penyige, Uszka községek költségvetésében ilyen tétel nem.szerepelt. A mátészalkai járás 31 községéből ötnek volt 100 Ft alatti segélykeret jóváhagyva. (Gebeijén, Fülpösdaróc, Rápolt 50-50 Ft, Nyírderzs, Nyírparasznya 60-60 Ft, Fülpös 80 Ft) Ez a községek 16,1%-ának felelt meg. Ebben a járásban olyan község nem volt, ahol egyetlen fillér sem állt volna szegénysegélyezésre rendelkezésre. A vásárosnaményi járás 22 községéből hatban, (27,2%), 100 Ft alatti összeg volt csak biztosítva. A községek másik 27,2%-ában pedig egyetlen fillér sem. (Lónya, Fejércse, Marokpapi, Hete, Tivadar). Pedig országos viszonylatban ebből a járásból került ki a legtöbb polgári elhurcolt. Ezekkel együtt a hadiözvegyek, hadiárvák száma nagyon magas volt. Többsége ellátatlanul tengődött. Szatmár-Bereg vármegye 1949. évi költségvetésében az egyes járások községeiben jóváhagyott szociális vonatkozású tételek rendelkezésünkre állnak. Szabolcs vármegyében erről az évről ilyennel nem rendelkezünk. Feltételezhető azonban, hogy ott sem lehetett sokkal jobb a helyzet. Az egyes töredékadatok szerint a nyírbaktai járás területén a községi segélyben részesültek száma 1948-ban 31 fő volt. 1 ^ 04 A dadái felső járás 14 községből már 11-ben (78,5%) volt egyéni segélyezésre előirányzott összeg 1950-ben. Ezek között azonban évi 200 Ft alatti tétel nem szerepelt. (1. 85. sz. kimutatás) A rendelkezésükre álló fedezetből azonban egyetlen községben sem fizettek rendszeres havi segélyt. Azt negyedévenként, vagy még ritkább időközönként egyszeri segélyezésre használták fel, mert az összeg nagyon elaprózódott volna.
