Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

Szabolcs, valamint Szatmár-Bereg vármegyéknek 1950-ben történő egyesülésekor a községek költségvetésében rendelkezésre álló fedezet még nem volt bontva havi rendszeres és rendkívüli, eseti segélyre. Mátészalka, Nyíregyháza és még néhány nagyobb település kivételével nem is adtak havi rendszeres támogatást a községek. A rendszeres havi segélyezés megindulása 1953-tól mutatható ki, amikor a megyében 434 fő részesült a támogatás ilyen formájában. (1. 86. sz. kimutatás) Az egy családra eső havi segély átlaga 26 Ft volt. A következő évben, 1954-ben még ennél is kevesebb, csak 262 fő részesült állandó segélyben, az egy főre eső átlag ezért emelkedett 55 Ft-ra. Az állandó, havi segélyesek száma 1958-ra megháromszorozódott. A létszám emelkedés miatt az 1955-ben egy főre esó' havi 90 Ft átlag visszaesett 61 Ft-ra. Ha járási szinten vizsgáljuk az állandó segélyezésre biztosított hitelösszeget és az eddig segélyben részesültek számát az alábbi képet kapjuk: A kisvárdai járásnál 37 Ft, a mátészalkinál 47 Ft, a baktalórántházainál 48 Ft, a vásárosnaményinál 56 Ft, a nyírbátorinál 65 Ft, a fehérgyarmatinál 71 Ft, a tiszalökinél 73 Ft, a nyíregyházinál 77 Ft, a nagykállóinál 93 Ft és a csengeri járásnál pedig 107 Ft volt az 1 főre (családra) eső átlag. Az egyes községeknél biztosított segélykeret még szomorúbb képet mutatott. Pl. Nagyar községben évi 1700 Ft összeg állt rendelkezésre. Ebből a község 4 egyént segélyezett. Részükre havi 35 Ft-ot tudott biztosítani. A községben még 3 személy szorult volna ilyen támogatásra de keret hiányában el kellett utasítani. A község, ha mind a 7 főt segélyezi, úgy csak 20-20 Ft-ot tudott volna részükre nyújtani, ami pedig már nem segítség. A nagyobb lélekszámú településeken is rossz volt a helyzet. A járási székhelyű Fehérgyarmaton az egész évi keret 13 000 Ft volt. Ebből 30 egyént támogattak havonta, melynek átlaga 36 Ft-ot tett ki. Itt is a már 30 segélyben részesüló'n kívül még további 10 egyén szorult volna feltétlen támogatásra, de 40 személy figyelembevétele mellett már csak 25 Ft-ot tudtak volna fejenként biztosítani. Kisvárda, mint járási székhelyközség, havonta átlagban 50 Ft-ot juttatott ráutaltjai részére. Mátyus évi hitelkerete 1000 Ft volt, ebből 4 egyént tudott segélyezni, havi átlag 20 Ft-tal. A Megyei Tanács V.B. Egészségügyi Osztály Szociálpolitikai Csoportja által — az 1958. augusztus 8-án tartott Megyei Tanács V.B. ülésére — készített szociális problémákkal kapcsolatos jelentés többek között a következő tényeket tárta fel: ...„Az állandó segélyezésnek az a feladata, hogy az önhibáján kívül nehéz helyzetbe jutott egyénnek a