Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

Valószínűleg a szekrény hiányát nem érezték, mert a rajtuk lévő rongyos, foltos ruházatukon kívül más személyes holmijuk nem volt. Szék hiányában az ágyuk szélén üldögéltek. Kb. 2-3 fő rendelkezett egy-egy saját tulajdonú, 4 lábú, fejőszéknek nevezett ülőalkalmatossággal. Szobájukban téglából készített beépített tűzhelyük volt. Ezen főztek és melegedésüket is ez szolgálta. Egy vödör, egy mosdótál, egy zománcos ivóbögre képezte még a felszerelési tárgyakat. A temetőből a hátukon és az ölükben hordták a tüzelőt. Az épületet a község tartotta fenn, de csak lakást, illetve elhelyezést biztosított. Rendszeres élelmezést nem kaptak, csak időnként, főleg nagyobb ünnepek alkalmával a község élelmiszeradományban, (rizs, cukor, stb.) részesítette Óket. A község lakosságától is kaptak időnként, rend885 ' szertelenül élelmiszeradományt. így saját magukat tartották fenn. Egyesek a község módosabb családjaihoz jártak be, mások koldultak. Több szegénynek volt a faluban távoli rokona, s azok is nyújtottak időnként valamilyen kis segítséget. Nagyon szerényen éltek. A falu lakosainál ha maradék étel nem jutott részükre, a községből hazatérve sült krumpli, héjában főtt krumpli, paprikás krumpli, tésztaleves volt legtöbbször az eledelük. A velük egy épületben lakó Veres József gávai lakos, volt temetőőr visszaemlékezései szerint az 1920-as évektől egyszerre 8-10 férfi és nő vegyesen lakott az egyetlen helyiségből álló szegényszobában. Zömmel volt cselédemberek éltek itt. A legtöbbjük innen halt ki. Az 1920-30 közötti években az első, szegényszobába beköltözött szegények között volt a gávaiakon kívül egy Krusovszki József, cipész foglalkozású tokaji lakos is. Tokaji születésű volt, de sem Tokaj, sem Gáva nem vállalta illetőségét, így koldulással tartotta fenn magát, s e helyiségben húzódott meg.

88 A II. világháború után, 1948-ban a gávai szegényszobának 5 lakója volt. Rendszeres ellátás, élelmezés még ekkor sem valósult meg. A község azonban 1948. január 1-tól segély címén 450 Ft-ot fizetett ' ••! ö85 részükre. A tarpai és a szakolyi szociális otthonoknak 1950-ben, illetve a büdszentmihályi (ma Tiszavasvári) szociális otthonnak 1951-ben történő megnyitása után, a gávai szeretetházat a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V.B. III. Igazgatási Osztálya 8035-23/1952. sz. határozatával megszüntette, mivel nem felelt meg a követelményeknek. E határozatban intézkedett Humicskó János és Szabadka Ferenc gondozottaknak a büdszentmihályi, K. E. gondozottnak a győrteleki és Magyar Mihályné gondozottnak pedig a tarpai szociális otthonba történő átvételéről. N. J.