Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

sorsáról nem intézkedett, mert munkabíró lévén, rokonai magukhoz vették.

886 A dadái felső járáshoz tartozó gávai szegény szoba (szegényház) kb. negyedszázadig állt fenn. A járás területén a Gávával szomszédos Paszab községben is nyilvántartottak egy ún. szegényházat, ahol egy hadiözvegy lakott gyermekeivel. Ez azonban semmiképpen sem vonható a szegényház fogalomkörébe. b/ A nagykállói községi szegényház A nagykállói szegényház Pclsőczy Béla földbirtokos, gyermektelen községi főbíró cselédlakásának hátsó részében lett kialakítva. Az épület elején, egy szoba, konyhában Maroda János 7 gyermekes utcaseprő lakott családjával. Az épületet 1946-ban, a községben lakó vitéz Csorba Ferenc nyugalmazott községi jegyzőtől bérelte a község. Az Árokalja utcában (később Szabadságharcos u.) régimódi építkezés szerinti, nádtetős falusi ház szegényház céljaira átengedett része 3 helyiségből, — középen kb. 2,5 m x 4 m-es pitvarból, és jobbról-balról egy-egy kb. 4 m x 4 m-es szobából — állt. A nők az egyik, a férfiak a másik szobában laktak. A pitvarban bútor nem volt, az csak a közlekedés céljaira szolgált. Úgy a férfi, mint a női szobában egy-egy házilag készített dikó, 1 db 1,40 x 1 m-es festetlen, házilag készített fenyő asztal, 1 db fa láda, 1 db lóca állt. Úgy a fa kanapéra, mint a lócára kb. 3-an, 4-en ülhettek. A nőknél használt, foltos lópokróc, a férfiaknál javítás nélküli rongyos lópokróc volt a takaró. A berendezési tárgyakhoz tartozott ínég 1 db lavór, 1 db használt horgonyzott, kemény papírral fedett vödör és kb. 3 db zománcozott ivóbögre is. Volt még 1 db falraszerelt kb. 3-4 foggal ellátott fafogas, mely a használt ruháik tárolására szolgált. Általában csak az az egy darab ruhájuk volt, amit viseltek.

887 A részükre ebédet hordó családok időnként egy-egy használt fehérneműt is juttattak részükre. A szegények legfőképpen adományokból éltek. Házakhoz, a tehetősebb gazdákhoz naponta kijártak, ahonnan szalonnát, zsírozót, krumplit, lisztet, stb. kaptak. Egy kis kb. 30x40 cm-es tarisznyába rakták a kapott nyersanyagot. Az 1930-as években, a hét egy-egy meghatározott napján egyes jobb módú családok hordtak be ebédet a szegényház lakóinak. (Pl. özv. Torma Jánosné Nagykálló akkori Nagyrácz u-i lakos kiskorú