Gaál Ibolya: A szegényügy- és felnőttvédelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867–1989. II. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 6. (Nyíregyháza, 1997)

A kereseti, jövedelmi értékhatár megállapításakor a Magyar Izraeliták Országos Irodájának Központi Szociális Bizottsága (MIOI) által folyósított segélyt jövedelemként számításba venni nem lehetett. A központi (volt MIOI) segélyben részesülök száma nem volt jelentős a megyében. A feladat átvételekor, 1953-ban mindössze 72 főrészesült 1332 ilyen ellátásban. A legtöbb Kisvárda (14 fő), Nyírbátor (13 fő) és Nyíregyháza (13 fő) településeken éltek. (1. 101. sz. kimutatás) Számuk a megyében 1978-ra 15 főre csökkent, 1989-re pedig 2 fő ellátásában részesülő maradt.

1333 (1. 102. sz. kimutatás) 4. Szegénybeteg ellátás. Közgyógyellátás. Kórházi ápolás és metőszállítási költségek elengedése a/ Szegénybeteg ellátás A kiegyezés után látott napvilágot a betegellátás költségei fedezéséről szóló 1875. évi III. tc. Ez kimondta, hogy a nyilvános gyógy-és betegápolási, és szülőházi költségeket, amennyiben azokat maguk az ápoltak vagyontalanság miatt megtéríteni nem képesek, úgy azt a következők kötelesek viselni: - szülők gyermekeikért - gyermekek szüleikért - hitestársak egymásért - a cselédtartó és állandó munkaadó cselédjéért, illetve munkásáért 30 napig. Ha pedig a rokon és hitestársak vagyontalanok, és általában olyan egyének, társulatok vagy alapok nem léteznek, melyek ezek viselésére kötelezhetők, — néhány kivételtől eltekintve — az a törvényhalóság által térítendő meg, melynek területéhez az ápoltnak illetőségi községe tartozik. A 4. § szerint ilyen kivételek: 1/ országos bábaképezdében ápoltak, 2/ vagyontalan bujasenyvesek, 3/ gyógyintézetekben ápolt vagyontalan elmebetegek, ha ezek gyógyítására kötelezhető hozzátartozók nincsenek, 4/ bármely betegséggel ápolt, de illetőségét meg nem állapítható betegek. Ezek ápolási költségeit az államkincstár térítette meg. A vagyontalan betegek részére szükséges gyógyszerek költségeit a korábbi gyakorlat alapján a belügyi tárca viselte, bár erre vonatkozólag törvény ilyen kötelezettséget részére nem írt elő.